Reisz T. Csaba: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében - Lipszky János és segítői térképészeti vállalkozásának ismertetése (Budapest, 2002)
2. BEVEZETÉS - A felhasznált irodalom - Feldolgozások, tanulmányok (1840-es évek—1954)
készítéséről és különösen Bogdanich Dániel csillagászati expedíciójáról szóló adatait máig idézik. A cikkhez készített térkép forrása alapján az e kötetben is szereplő útvonal részletesebben is rekonstruálható volt: ez Glaser többi adata forrásának lelőhelyéhez is támpontot adhat.23 A katonai térképészet egyes szakaszainak levéltári forrásokat is használó feldolgozását nyújtotta német nyelven Paldus József, cikkének magyar nyelvű kivonata két évvel korábban (!) itthon is megjelent. Az I. katonai felmérés történetét és tartalmi elemzését Borbély Andor és Nagy Júlia végezték el. A kataszteri felmérésnek a II. József halálát követő iratmegsemmisítést átvészelő levéltári forrásai alapján többen megpróbálták rekonstruálni a munkálatok történetét.24 Jelentős kutatómunkát végzett a bécsi levéltárak gyűjteményében Eperjesy Kálmán, aki előbb a bécsi kéziratos térképeket, majd a hadilevéltár összes magyar vonatkozású térképének jegyzékét is összeállította.25 Az angol nyelvterületen született első és talán egyetlen rövid ismertetőt a magyar származású Kiss György készítette az Egyesült Államok-beli Michiganben, munkájában a Lipszky-térkép volt legfőbb forrása. Angol nyelvű egyedüliségén kívül további jelentősége nincs ennek a munkának.26 A magyar térképtörténet egyik legalaposabb — és máig majdnem egyetlen — összefoglalója 1952-1954-ben született meg Fodor Ferenc tollából. A Térképészeti Közlöny három különfüzetében megjelent munka az addigi szakirodalom teljességre törő összefoglalója, mind a magyar, mind a szlovák és osztrák kutatók hivatkoznak adataira.27 A szerző a „magyar térképészet” jeles képviselőinek kívánt emléket állítani, azonban következetlen volt abban, hogy a magyar személyeket vagy a Magyarországot ábrázoló térképeket dolgozza-e fel. így aztán mindkettőre hoz példát, és mindkét kérdésben vannak hiányosságai is. Lipszky János munkásságát határkőnek tekintette a térképtörténetben, és több szempontból, így például a térkép névrajza miatt úttörő jellegűnek minősítette és nagyra értékelte azt. Lipszky János másik térképészeti vállalkozásáról, Pest és Buda két szabad királyi város térképéről a szakirodalom igen keveset tud, jószerével csak a címleírás szintjén marad, és az 1810-ben megjelent térképet úgy tekinti, mint amely valóban az 1810 előtti közvetlen állapotot tükrözi. E korszakban született a sokáig egyetlen, de 23 MOL C 67. 1800. F. 31. Pos. 7.: melléklet. Vö. Iratgyűjtemény, 36. 24 Az I. katonai felmérés történetére: PALDUS 1917 és PALDUS 1919, valamint BORBÉLY— NAGY 1930, a kataszteri felmérés forrásaira és történetére: FŰGLEIN 1931, FÖRDŐS 1931, IRMÉDI-MOLNÁR 1939. A megmaradt forrásanyag összegzése később: DÁVID 1960. 25 Eperjesy 1928 és Eperjesy 1929. 26 Kiss 1942. Egyedül Kuhar hivatkozik erre a cikkre, ezután még a többi szlovák szerző sem, vö. Kuhar 1960. 27 FODOR 1952/1954, vonatkozó részek: II. köt. (1953) 177—186. 18
