Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács kialakulása - IV. A birodalom biztonsága és a magyar önállóság
államférfiának politikája. Azé a politikáé, amelynek utolsó cselekvő képviselője Magyarország világháborús miniszterelnöke, Tisza István, s amely politikának ekkorra teljesen tartalmatlanná vált frazeológiáját a kiegyezéssel teremtett közös minisztertanács legutolsó ülésein az elaggóttWekerle Sándor használta utoljára. Andrássy Gyula az 1866. január 28-i tanácskozmányon, amelyen Deák és Tisza néhány jelentős párthivével vett részt, hangoztatta, hogy a nagyhatalmi állást kiemelő trónbeszédre pusztán a birodalom biztonságára /vagy ahogy Deák és Andrássy mondta: biztosságára/ való hivatkozással nem lehet válaszolni. Andrássy kereken kimondta - s ebben kétségtelenül neki volt igaza -: "A fejedelem a Monarchia hatalmi állása biztosítása végett kivan egyezkedni." Ez volt a célja az októberi diplomának, s ezért jött létre a februári pátens, sőt a Reichsrat is.^ Az uralkodó kísérletei nem sikerültek. Összehívta amagyar országgyűlést, "A kiegyezés ára a nagyhatalmi állás biztosítása. " Andrássy mellett Lónyay és Gorove szólt, Tiszáék most nem tartották időszerűnek a kérdés felvetését. Deák' végképp ellenezte. Arra hivatkozott, hogy a pragmatica sanctio csak biztosságról beszél, ebben pedig csupán a közös védelem eszméje jut kifejezésre.12 A nagyhatalmi állás kimondásának nagyobb a hordereje. Mit értett nagyobb hcpcerőn, az is tisztán kitűnik Deák szavaiból: a nagyhatalmi állás hangoztatása a biztonságon, a védekezésen tul támadásra utal. Deák Ferenc az imperialista politika leglényegesebb vonását leplezte le Andrássy Gyula formulájában. Itt utalt arra, hogy a következő nemzedék mar más nézőpontokból indul majd ki, mint indult ő. A csaknem egy generációval fiatalabb Andrássy már ennek a nemzedéknek volt képviselője. Korántsem akarom ezzel azt állitani, hogy a Monarchia imperializmusának kérdése nemzedékprobléma lenne. Csupán arról volt szó, hogy Deák politikai gondolkozásában egy elmulóban lévő világ társadalmi-politikai viszonyai tükröződtek. A municipiumokban csendes önkormányzatosdit élő Magyarországé, amellyel az abszolút uralkodó időnként, ha birodalmát veszély fenyegette, megalkudott a nagyobb katonai és pénzügyi segély érdekében. Andrássy, miután látta, hogy Deák nagy tekintélyével szemben véleménye kisebbségben marad, elállt annak megvitatásától. Minden bizonnyal abban a meggyőződésben, hogy a birodalom nagyhatalmi állása úgysem a készülő kiegyezés egy cikkének frazeológiáján fordul meg. A kiegyezési vita, ime, mindjárt legelején rávilágított a Deákék előtt álló feladat nehézségeire, kibékíthetetlen belső ellentmondásaira. Ha el is állott Andrássy attól, hogy világos felismerésének, a Monarchia nagyhatalmi állása biztosítása szükségének a készülő törvény világos, adaequat megfogalmazást adjon, ez a probléma végig ott élt a tárgyaló felek tudatában. Andrássy, amint erre a tárgyalások ismertetése során még utalok, végig kitartott eredeti politikai elgondolása mellett, s ezzel, végső soron, oda hatott, hogy a Monarchia uj kormányzati - politikai berendezése a birodalmi, a nagyhatalmi politika szellemében szülessék meg, s az un. magyar függetlenségi erők - kétségkívül csekély fékező hatása ellenére, tartalmazza e nagyhatalmi politika folytatásához szükséges elemeket ^ Lényegében arról volt szó, hoe"y Magyarország a forradalom leverésével visszakerült az abszolutista Habsburg-monarchia keretei közé, s
