Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács kialakulása - IV. A birodalom biztonsága és a magyar önállóság
most ki kellett dolgozni azokat a kormányzati-politikai formákat, amelyek e keretek'között való élést, a forradalom óta eltelt másfél évtized külső és belső változásainak figyelembevételével lehetővé teszik. Már a trónbeszédre adott válaszfelirat is abban a sajátos frazeológiában Íródott, amely az. alapvető tény, Magyarországnak egy birodalom szerves részévé válása jogi elismerésének s az ebből folyó, súlyos következményeknek tagadását igyekezett "elfogadhatóan" megfogalmazni. A válaszfelirat mindenekelőtt hálával hivatkozott arra, hogy a trónbeszéd kiindulási pontnak, közösen elismert jogi alapként a pragmatica sanctiot választotta,^ Hálával hivatkozott különösen azért, mert ez az alaptörvény biztosította Magyarország közjogi és belkormányzati önállóságát. "Es ezen önállóságnak törvényes és okszerű korlátozását" - mondotta a továbbiakban a felirat,. - "egyedül abban találja Felséged, hogy ugyanazon pragmatica sanctio a Felséged uralkodó házának kormányzása alatti országok föloszthatatlan és elválhatatlan együttmaradását s ez által azok összességének nagy hat a1mi á11ás állandóan megállapította." A trónbeszédből vett. idézetet, amely a Habsburgok uralma alatt élő országok összességének nagyhatalmi állásáról beszélt, a válaszfelirat a közös biztosság eszméjében oldotta fel t ugy magyarázván, hogy az összetartás, a különböző tartományok együttes kormányzása teszi lehetővé a közös ellenséggel szemben való sikeresebb védekezést. De ez csak jogi átformulázása volt a lényegnek, a valójában kibékíthetetlen ellentétnekj amely Magyarország függetlensége fenntartásának és egy nagyhatalmi politikát folytató monarchiába tartozásának ténye között feszült. A válaszfelirat ismételten visszatért, mintegy megnyugtatóan, arra, hogy a magyar függetlenség semmiképp sem veszélyezteti a birodalom erdekeit. "Kimondottuk már 1861-diki föliratunkban is, hogy a birodalom fönnállását kockáztatni nem akarjuk." "Nem kérünk mi politikai lehetetlenséget, nem szándékunk a birodalom biztosságát veszélyeztetni..." Valóban, a Deák-féle politikai koncepciótól távol állott ez, még távolabb Andrássy Gyuláétól, ami egész világosan kitűnik abból: mit is értettek önállóságon és függetlenségen, A felirat szövegezőjében is felmerült a kétség: vajon, ha a pragmatica sanctio korában össze is lehetett egyeztetni az ország alkotmányos önállóságát a birodalom bizton;-, --igával , az azóta eltelt csaknem másfél évszázad során bekövetkezett változások az európai hatalmi viszonyokban szükségképpen nem teszik-e ezt illuzóriussá? Jellemző, hogy éppen e másfél évszázad küzdelmeiben látja Deák az igazolását annak, hogy a kérdésre nemmel válaszolha ison. Ezekben a küzdelmekben - mondja felirati javaslatában - meg lehetett védeni a birodalmat, a nélkül, "hogy e végett Magyarország önállasát és törvényes függetlenségét meg kellett volna rontani."16 A belkormányzati önállóság és külpolitikai függetlenség Deák-i ide álja tehát a pragmatica sanctio Magyarországa . A függetlenségnek és önállóságnak ezt a formáját valóban nem fenyegették a Habsburg-monarchia nagyhatalmi igényei. *
