Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács kialakulása - IV. A birodalom biztonsága és a magyar önállóság
ta hozni a birodalom egységes létének és nagyhatalmi állásának elutasithatatlan követelményével, A februári pátens aggodalmakat keltett, mert a közös ügyek kezelésének eszmei alapjából csak a birodalom nagyhatalmi állására volt tekintettel, s azt a látszatot keltette, hogy az ügyek alkotmányos kezelése helyett az anyagi és erkölcsi kényszer fegyvereihez folyamodik,, Ezért az uralkodó 1861, szeptember 20-án kelt nyilatkozatával a pátens hatályát ideiglenesen felfüggesztette. A most összeülő országgyűlés feladata, hogy az ország ősi intézményein alapuló beleszerkezetét összhangba hozza "a birodalom létének föltételeivel", azaz - amint ezt a trónbeszéd a pragmatica sanctio értelmezése során világosan kimondta bevezetőjében - a Habsburg-monarchia nagyhatalmi állásával.^ A trónbeszéd dióhéjban magában foglalta mindazokat a problémákat, amelyeknek megoldása az országgyűlésre várt s amelyek az országgyűlés és bizottságai tárgyalásai során felvetődtek. Másfél évig húzódó, a konkrét társadalmi-politikai viszonyokat, ezek mély ellentmondásait hiven tükröző parlamenti viták indultak, amelyek során formálódott az 0szták-Magyar Monarchia utolsó fél évszázadának politikai-kormányzati szerkezete. A szerkezet igen bonyolulttá vált, amint igen bonyolultak voltak a viszonyok, amelyek között létrejött. A vitákban csak ritkán merült fel a gondolat, hogy a kiegyezést alkotó nemzedék ugy veti meg az uj berendezés alapjait, hogy nem számolhat e berendezésben majdan élő generációk igényeivel. Ezt a gondolatot az egyik legdöntőbb kérdés megvitatásának még az elején Deák Ferenc fogalmazta meg a legvilágosabban. "Lehetségesnek, sőt valószínűnek mondotta, hogy az a nemzedék, amely a most élő után fog a politikára és a törvényhozásra döntő befolyást gyakorolni, e részben más szempontokból fog kiindulni; de ő a fennforgó körülmények közt csak annak a politikának lehet a védője, amely az eddigi törvényeken alapszik, s ezek fogalmaival megegyezik."9 Az egész kiegyezés számtalan ellentmondásának közös, alapvető, végzetes vonása fejeződik ki Deák megállapításában. Az nevezetesen, hogy aktuális politikai küzdelmek között, pártok, országosak vélt pártérdekekért harcolva s egymásnak - rendszerint éppen a magasabb, közös érdekek rovására - kisebb-nagyobb engedményeket téve, illesztették egymáshoz egy hosszabb időre szánt politikai berendezés elemeit, IV Deák felirat-javaslata a trónbészédnek a magyar függetlenség s a birodalom nagyhatalmi állása kapcsolatát érintő részére, Magyarország önállásának jogászias védelmében, tartalmilag is lényegesen enyhébb kifejezésekkel tért vissza: nagyhatalmi állás helyett egyszerűen a birodalom biztosságáról beszélt. Nem véletlen, igen jellemző s a kiegyezési mű t.vábbi sorsat meghatározó tény, hogy Deák formulájával ezen a ponton fordult legélesebben szembe Andrássy Gyula. E szembefordulásban már benne van a későbbi külügyminiszternek, a közös minisztertanács elnökének, a multszázadi Európa egyik jelentős hatalmassága vezető
