Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös külügyminiszteri állás kialakulása s funkciója - XI. Milyen keretekbe nőtt bele a közös minisztertanács? Kormányzattörténeti előzmények

j^ogva miképp hatottak a közös minisztertanács határozatain, mulasztásain, kihagyásain keresztül az Osztrák-Magyar Monarchia sorsára, még két tényt vegyünk szemügyre. Az egyik, hogy a külügyminiszter, ill, a miniszteriális elnevezések bevezetése előtt, a külügyek legfőbb intézője, mint erre már céloztam is, többnyire a kormányok hallgatólagosan elismert első embere, feje volt. Beust is a külügyminiszterséget érezte sokrétű funkciójában a leglényegesebbnek. Mint elsők a miniszterek közt, rendszerint a külügyminiszterek elnököltek a miniszteri konferenciákon, ill. kaptak megbizást a minisztertanácsban való elnöklésre. /138/ Ez az elsőségükből, előkelőségükből, hatalmi körük sajátos, más miniszterekénél jelentősebb voltából következő elnökségük, nemkülönben az, hogy e feladatot külön megbizással ruházta rájuk az uralkodó, eleve ellenemondott állásuk kormányfőjellegének. Beust báró birodalmi kancellári cimmel való kitüntetése muló jelenség volt. Ennek reminiszcenciái ugyan még vissza-visszatértek utódai, a közös külügyminiszterek más hatóságoktól származó címzésében, /139/ e címzések azonban nem mondtak többet, mint azt, hogyt a birodalom külügyminisztere volt a közös minisztertanács elnöke. Ez az egyik tény, amelyet további következtetéseink előtt talán helyes volt leszögezni, a másik az, amire ugyancsak utaltam már, hogy a külügyminiszter állásának tekintélye nem utolsó sorban onnan is származott, hogy egyszersmind ő látta el a császári ház miniszterének tisztét is. Amikor az ötvenes évek elején felmerült a szüksége az elnevezéséiben alkotmányos, valóságosan pedig még abszolutista kormányhatóságok hatalmi köre, funkciója elhatárolásának, külön szabályozták a külügyminiszter és külön a császári ház minisztere hatáskörét. /140/ A közös minisztertanács elnökének birodalmi kancellári cimét a magyar ellenzék követeléseinek engedve szüntették meg. /l4l/ Legalábbis a birodalmi kancellári cim eltűnésének ez volt a közvetlen oka. De, hogy oly könnyen tünt el, hogy az uralkodó nagyobb nehézségek nélkül ment bele annak a cimnek a használatból való száműzésébe, amely leginkább volt alkalmas kifelé reprezentálni birodalma egységét, más, mélyebben fekvő oka volt. A magyar ellenzék követelése, ha tán nem is egész tudatosan, egybeesett az uralkodó szándékaival, birodalmi kormánya elnökének funkciójáról benne élő elképzeléseivel. Láttuk, az 1848-as szabályozás sem szánt a miniszterelnöknek a többi miniszterekét messze felülmúló szerepet. Az 1848. március 14-én tartott államkonferencia a minisztertanács tagjainak felsorolásában nem is emliti. Csak második helyen fűzi hozzá, hogy a minisztertanácsban az elnöki tisztet a miniszterelnök látja majd el, akinek személyét az uralkodó jelöli ki. Az ügyeket a miniszterek in-