Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös külügyminiszteri állás kialakulása s funkciója - XI. Milyen keretekbe nőtt bele a közös minisztertanács? Kormányzattörténeti előzmények

április 1-én összeült tanácskozás mindenekelőtt a pénzügyi és hadügyi tárca betöltéséről, majd az alkotmányváltozással összefüggő, folyó ügyekről tárgyalt. A közös minisztertanács szervezésénél e szabályzatra nem utaltak, ügyrendjének, funkciójának megállapitásánál e statútumhoz nem nyúltak vissza. De rendelkezéseiben sorra következnek azok az eljárási módok, amelyek később a közös minisztertanács gyakorlatát is megszabták. Ezek, a szokásosság erejénél fogva, ugy gyökereztek a 48-as statútumban, mint ahogy a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek iktatási rendje s jóformán minden alakisága az első alkotmányos minisztérium s azon tul a közös minisztertanács formai és jogelődjének, az abszolutizmuskori legfőbb kormányszervnek, a császári minisztertanácsnak iktatási rendjéhez és alakiságához csatlakozott. A szabályzat mindenekelőtt kimondta, hogy a kormány központja a minisztertanács. /135/ A minisztertanács feladata egyfelől együttes határozatokat hozni, másfelől az egyes miniszterek javaslatait s az ügyeket, amelyeket a minisztertanács elé visznek, megvizsgálni s azokról határozni. A minisztertanács egyik legfőbb funkciója a vitás kérdésekben egyességre jutni s a minisztereknek hatáskörükbe tartozó dolgokról a legrövidebb uton tájékoztatni minisztertásait. /136/ Ugyancsak az 1848. április 1-i jegyzőkönyv mellett fekszik, szövegéből kivehetően az előbb vázlatosan ismertetett minisztertanácsi szabályzat kisérőiratának, amellyel azt jóváhagyás végett a minisztertanácsból az uralkodóhoz felterjesztették, fogalmazványa. /137/ Ennek az Írásnak éle a Staatsrat és a Staatskonferenz ellen irányul. Azt igyekszik bizonyítani, hogy az uralkodó és a ministertanács között minden más szerv fennmaradása felesleges. Ugyanakkor nyomatékosan javasolja, hogy, mint a fentebb ismertetett statútum is tette: vonjon be tanácskozásaiba a minisztertanács más embereket, elsősorban a minisztériumok, vagy magasabb grémrfSok embereit. /Pontosan ugy, ahogy a kiegyezési tárgyalások végső szakaszában bevonták a még nem felelős állásban lévő magyar politikusokat, vagy a közös minisztertanács üléseire rendszeresen meghívtak szakembereket, pénzügyieket, katonaiakat egyaránt, még a világháború legnehezebb napjaiban is./ íme az elemek, amelyek felismerhetők a közös minisztertanács szerkezetében. Olyan elemek, amelyeknek eredete az önkényuralom évein és az alkotmányosság rövid hónapjain tul, nem egy vonatkozásban, messze visszanyúlnak az abszolutizmus korának legmagasabb kormányszervei gyakorlatába. Mielőtt pontosabban megnéznek, hogy ezek a sokszor avult hagyományok, aprólékos szabályozás hljján, a szokásosság erejénél