Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös külügyminiszteri állás kialakulása s funkciója - XI. Milyen keretekbe nőtt bele a közös minisztertanács? Kormányzattörténeti előzmények
ciszlajtán /az osztrák/ érdekeket nem kielégítően képviseli, másfelől pedig azt, hogy a magyarok éppen a ciszlajtán országoknak tettek engedményeket a közjogi kiegyezés során. Beust szerint a vád mindkét részről teljesen alaptalan, mert ami érdeke a birodalomnak, érdeke az osztrák tartományoknak, de érdeke a magyaroknak is. A felterjesztés nem huz éles határvonalat a vélt és valóságos problémák között, de konkrét javaslatainak sorából következik, hogy valóságos problémának, megoldpndó kérdésnek a kiegyezés után hivatalba lép ő, országos kormányok és - ahogy ő nevezi - a birodalmi minisztérium viszonyának ala kulását tartja . Beust ekkor már több, mint öt hónapja volt az osztrák császári kormány miniszterelnöke, egyszersmind külügyminisztere, belügyminisztere, oktatásügyi és rendőrminisztere. Sokrétű poziciója túlzottan igénybe vette. Párizsba készült. Szerteágazó munkakörét egyszerre több helyettesnek kellett átadnia, küszöbön állt a magyar kiegyezés szentesitése. E két tény: többféle minőségben való helyettesitésének szüksége és az alkotmányos magyar kormány megalakulásával a központi kormány, ill. e kormány tagjai közjogi helyzetének módosulása egyképpen kivánta az utóbbiak funkciójának világos elhatárolását. A közvetlen okot a funkciók szétválasztásár<js az újonnan szer vezett központi minisztérium hatáskörének megállapitására tehát Beust pillanatnyi túlterhelése adta. Ekkor vették észre azt is, hogy a kiegy zés osztrák részének folyamatban lévő perfektuálásával s az alkotmányos osztrák kormány küszöbön álló megalakulásával a közös /a birodalmi/ minisztérium elnökének tisztét el kell választani a leendő osztrák miniszterelnökétől. Beust igy is javasolta s kérte egyszersmind, hogy az általa osztrák miniszterelnöki minőségben ideiglenes helyettesnek kiszemelt Taaffe vegye át a kultusztárca vezetését is./113/ Egyelőre tehát csak arról volt szó, hogy az osztrák miniszterelnöki és kultuszminiszteri feladatköröket válasszák el a konstituálódó, közös kormány elnökének funkciójától. Deoez a leválasztási folyamat egyfelől önműködően vonta maga után a Beust kezében koncentrálódott hatalmi körök további, fokozatos elkülönitését, másfelől a közös minisztérium el nöke hatáskörének pozitiv megállapítását. Legalábbis az igyekezetet en nek pozitiv definiálására. Az osztrák kiegyezés még nem volt tető alatt, alkotmányos uton való létrejöttéhez egyre kevesebb volt a remény, a Monarchia politikai erői a magyarokkal való megegyezésre összpontosultak. A magyar politikusok pedig jóformán csak arra ügyeltek, hogy a magyar kormány függetlenségének látszatát biztositsák. Éppen ezekből a többször érintett negatívumokból nőtt ki a szükség, hogy a közös kormánynak, főképp a kögös kormány elnökének feladatkörét elhatárolják. A döntő lépést ebben az irányban Beustnek a pillanatnyi helyzet kívánalmaiból megszületett s azokhoz igazított felségfelterjesztése tette meg. Hogyan érvelt Beust és érvelése eredményeképpen mit javasolt a császárnak?
