Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös külügyminiszteri állás kialakulása s funkciója - XI. Milyen keretekbe nőtt bele a közös minisztertanács? Kormányzattörténeti előzmények

A minisztertanácsi elnöki teendők ellátása, amely, ha az aktaszerü ügyintézést nézi, viszonylag ugyan nem jelentős feladatokat ró rá, de mégis elvonja funkciójának betöltésétől. Márpedig a külpolitikai helyzet most teljes és megfeszített figyelmet kivan. A felterjesztés tanúsága szerint Beust sokrétű hivatala legfontosabb funkciójának tartotta a külügyminiszterséget. Expediensként, amely a megnehezült és komplikált helyzetből kivezetne, azt ajánlott, hogy a külügyminiszteri állást kössék össze; a végleges birodalmi miniszter állásával. /114/ Tudnunk kell, hogy annak idején Beust kinevezésében benne volt az is, hogy a császár a külügyminisztert a minisztertanács első emberének tekinti, ami a minisztertanácsban való elnöklést is jelentette. Beust most minisztertanácsi elnöki funkciójának éppen megbí zás- jellegét emelte ki. Jói látta, hogy a kiegyezési raü i&iádftxi oldalról való perfektuálásáig, vagy ahogy felterjesztésében mondta, a birodalom végleges megszervezéséig valamiféle, vegyes miniszter tanács működik a birodalom élén. Vegyes abban az értelemben, hogy az eddigi homogén császári minisztertanácsban egy ideig, mig a kiegyezés osztrák része el nem készül, bent maradnak az osztrák miniszterek is, sőt alkalmilag meghívást kapnak a tanácskozásokra a magyar kormány tagjai is. Beust mindezek alapján azt javasolja a császárnak, hogy amint a fennálló rangviszonyok alapján eddig is volt, a császári ház és külügyei? miniszterét ruházza fel a birodalmi minisztérium elnökének jellegévej.. A birodalmi minisztérium elnöke pedig ne lehessen egyszersmind a ciszlajtán /osztrák/ minisztérium elnöke is. Az igy szervezendő, birodalmi minisztertanácsi elnöki funkció jellegének, minthogy egymás mellett két miniszterelnök nem működhetik, legjobban a birodalmi kancellári, cim felelne meg. Beust javaslata híven tükrözte a valóságos helyzetet s annak kormányzati-adminisztrativ stkon logikus kifejezése volt. Előterjesztésének indokolásában utalt arra, hogy ez a szervezeti módosítás hangsúlyozottan emeli ki a dolgok uj rendjét. Osztrák részről eloszlatna bizonyos kételyekéig /nyiIván, e*kétségek az osztrák kormány különállásának kissé bizonytalan voltára vonatkoztak/. Magyar részről pedig félreérthetetlenül utalna a közös kormány birodalmi jellegére s ellentmondást nem tűrően nyilvánítaná az elhatározást: nem engedik a dualizmust perszonálunióvá alakitani. A központi vezetés, a centralizáció megtestesülése éppen központi kormány lenne. Ezeknek az intézkedéseknek megtételére az idő, Beust szerint, most különösen kedvező, mert személye, amennyire ő látja, mindkét fél szemében szimpatikus. Bizza meg őt a császár a ciszlajtán /osztrák/, helyesebben a vegyes /ez Beust kifejezése!/ miniszterta-