Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács kialakulása - X. A közös minisztérium kormányjellegéről
koráéval. Nem volt tehát véletlen, hogy mindkét alkudozó fél ismételten, a kiegyezést formába öntő törvény szövegében is, a pragmatica sanctiora hivatkozott. 15. Kiemelés tőlem. K,M # 16. Ez a gondolat pontosan igy, csak visszájáról fogalmazva, a dolgokat a birodalom biztonsága felől nézve, jelentkezik a húsvéti cikkben. Ott igy irt Deák: "... alkotmányos önállásunk mellett sem vesztett miattunk és általunk a birodalom biztossága. " /Kiemelés tőlem, K.M./ /Kőnyi Manó: Deák Ferenc beszédei III, köt. 316. 1./ Deák á Botschafter cikkírójának azzal a fenyegetésszerü, jövendöléssel egybekötött állitásával szegezi szembe a maga érveit, hogy a magyar alkotmányt azért szegték meg eddig, mert megtartását a birodalom érdekei nem engedték meg, s hogy 'meg is fogják szegni, ha nem alkalmazzák a birodalom érdekeihez. "Nem hozzuk mi kétségbe a birodalom szilárd fennállhatásának fontosságát" - irta válaszképp a húsvéti cikkben. A cél az, "hogy mind a birodalom biztossága teljesen eléressék, mind a magyar alkotmány alaptörvényei a lehetőségig fenntartassanak.,." /Uo. 314-. 1. Kiemelés tőlem. K.M./ Nem fogalmazásbeli henyeségből eredt a politikai kibontakozás feltételeként megjelölt két cél /a birodalom biztonsága s a magyar alkotmány megtartása/ között az elérés fokát illető /"teljesen", - "a lehetőségig"/ különbségtétel, ez Deák politikájának lényegét fejezte ki, amint a cikk következő bekezdéséből világosan kitűnik. E szerint a birodalom szilárd fennállását "semmi más tekinteteknek nem kivánja alárendelni", a birodalom biztonsága tehát abszolút cél , mig Magyarország al kotmányos önállása már csak viszonylagos, amelyből annyit hajlandó elalkudni, amennyit "a birodalom szilárd fennállhatásának biztosítása múlhatatlanul megkíván." - Messzebb a Deák-féle kiegyezés gondolati előzményeit a múltban már nem követhetem. A fentebbi idézetek is eléggé bizonyítják, hogy a Magyarország végzetévé vált, politikai forma előképe már jóideje ott élt a kiegyezéses politikusok fejében, 17. A válaszfölirati javaslat, amelyet a képviselőház 1866. február 20-án változatlanul elfogadott, Deák Ferenc Beszédei Kónyi-féle kiadása III. kötetének 385-^00. l.-ján olvasható. Az idézetek a 386., 387., 392. és' 397. l.-on. 18. Szász Károly "Egy képviselő Naplójegyzetei"-ből idézi Kónyi i.m. III. köt. 403. 1. 19. Annak ellenére, hogy az 1848. évi III. t.c-nek ez a paragrafusa /13« §: "A miniszterek egyike folyvást Ő Felségének személye körül lesz, s mindazon viszonyokba, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviseli"/ már nevén is nevezi az osztrák tartományokkal közös ügyeket s intézésükre külön szervet állit fel és így jóval túlmegy a pragmatica sanction, mégis helyesen szögezi le a leirat, hogy a közös ügyek kezelésének megállapításánál nem volt tekintettel a birodalom részeinek kapcsolataira, amelyekből
