Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVIII. Néhány irattani és forráskritikai megjegyzés
raezni, hogy összefoglalásom a kormányzattörtenelem egy fejezetének igényével lephetne fel. A másik ok, hogy a történettud'ománv általánosan észlelhető fejlődésével szemben, mind a polgári, mind a marxista történetírás a segédtudományok terén lényegében évtizedes módszereket alkalmaz ma is. Vakiüerősó-; lenne azt mondanom, hogy uj módszerekkel kísérletezem. Tan Imanyomat legfeljebb ilyen módszerek irányában való tapogatózásnak merném nevezni. Mindenesetre élénken érzem annak szükségét, hogy segédtudományi kutatásainkban fokozottabban érvényesítsünk társadalomtörténeti szempontokat. Történelmi segédtudományaink megújulása, amint erre könyvismertetéseimben is ismételten utaltam, csak ezen az uton érhető el. Tudom, hogy a közös minisztertanáos történetével s a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvekkel kapcsolatos fejtegetéseim igen-igen szerény tapogatózás ebben az irányban. Éppen ezért "elhárító mozdu.tat"-nak tünő megjegyzéseim nem a segédtudományi szint igénytelenségére kívántak utalni, hanem arra, hogy a történelmi segédtudományok társadalomtörténelmi nézőpontú megújulását valló felfogásomhoz képest valóban igénytelen kezdeménynek lehet csak tekinteni a közös minisztertanács működését sajátos módon vizsgáló bevezetésemet. - Egyébként e helyen is hadd mondjak köszönetet Vörös Károly kedves kollégájimaK ás barátomnak, akivel dolgozatomnak ezekben a sorokban kifejtett problémáit szádomra gyümölcsöző módon, nem egyszer átbeszélhettem. 173. Előző jegyzetemben igyekeztem közelebbről meghatározni tanulmányomnak sajátos, társadalomtörténelmi szempontból kísérletező jellegét. Dolgozatomnak ebből a sajátosságából következii.1, hogy komprimált, néha köznasználat.1 értelmüktől eltérő fogalmakkal vagyok kénytelen élni, amelyeknek tartalmát esetről-esetre kell meghatároznom. A tudatcs, politikai cselekvések fogalmával szemben például a szokásosság fogalmát a szó legköznapibb érceimében használom, legtöbbször bizonyos hivatali gyakorlatot értek ezen, amely törvényes rendelkezések hiján szabja meg az ügyintézés formáit és módozatait. A technika szót .is, legalább részben, szükségfogalomként alkalmazom. Közelebbi értelmét meghatározó jelző nélkül a termelő ero'knetc leggyorsabban változó, legmozgékonyabb részét jelölő fogalomként,szűkebb értelemben pedig, megfelelő jelzővel, az ügyintézési módok, formák összefoglaló fogalmaként /ügyintézési technika/. 179o Az elkülönített jelző természetesen, csupán formai, ;;.íódsz«riani elkülönítést kivan jelenteni, ami a technikacörténeti vizsgálódások megkönnyítését szolgálja. 180. A modern technikának az ügyintézésre gyakorolt nagy befolyásáról, különösképpen arról, hogy a híradást echnika legmodernebb eszközeinek alkalmazása az események száguldó menetét rendkívüli körülmények között, amilyenek az első világháborús viszonyok is voltak, közvetlenül is kitéríthette eredeti irányukból, "A bresztlitovszki béketárgyalások anyaga a bécsi Staatsarchivban"
