Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVII. A közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek alakiságai
A közös minisztertanácsnak nem volt saját irodája. A minisztertanács és a delegációk irodai teendőit a Cabinet des Ministers des Xussern, Prasidialsection végezte. ^* Korábban, a kiegyezés előtt a "Protokollskanzlei des Ministerrates" külön státust képezett. Belcredi idejében a Protokollskanzlei a Staatsministeriumban működött. Az uralkodó 1867- december 23-án 2 ? 0, elrendelte, hogy a jegyzőkönyveket a birodalmi kancellária I. departamenturna, a Prasidialsection vezesse. A birodalmi kancellári cim elenyésztével, a "Reichskanzlei" a közös külügyminisztérium "Prásidialsection"~jába olvadt be. 2 ?l« Ez a beolvadás még Beust idejében megkezdődött s attól kezdve a Monarchia öszszeomlásáig a közös minisztérium elnöki osztályának volt a feladata a közös minisztertanács jegyzőkönyveinek vezetése és gondozása. A jegy zőkönyveket mindig magasrangu külügyi tisztviselők /követségi titkárok, tanácsosok, főkonzulok stb..•./ vezették, mégpedig azokat, amelyeken az uralkodó elnökölt, mindig magasabb státusú, mint azokat, amelyeknek elnöki teendőit a közös külügyminiszter, vagy távollétében az osztrák, vagy magyar kormány elnöke, esetleg a közös pénzügyminisz*ter látta el. ' * /A közös hadügyminiszter ilyen természetű funkciójára nem ismerek példát./ A kabinet ügykörébe tartozott a minisztertanácsok összehívását szorgalmazó miniszteri átiratok elintézése is* ' A meghívók a külügyminiszter nevében keltek, s azokat maga is irta alá. A meghívóknak nem egyszer magánlevél formájuk volt* Azt, hogy az egyes kormányok elnökein kivül a kormányoknak mely tagjai hivassanak meg, a külügyminiszter rendszerint az illetékes miniszterelnökökre bizta» 2 75. Természetesen, bármelyik közös miniszter s mind a magyar, mind az osztrák kormány elnöke kérhette közös miniszteri konferencia összehívását, s annak tárgyát is megjelölhette. ? Az 1918. február 15-i közös minisztertanácsi jegyzőkönyv alapján megjelölhetjük az utat, miképp jutott egy ügy közös miniszte ri értekezlet elé, 1917. november közepe táján közölte a vezérkari főnök, hogy rövidesen fegyverszünetet kötnek Oroszországgal, amely esetben részleges demobilizációra kerülhet sor, A hadügyminiszter, a vezérkari főnök közlése alapján, Rohm táborszernagy elnökletével miniszterközi bizottságot hivott össze november 26-ra Budapestre* A bizottság háromnapi tanácskozás után megállapodott bizonyos javaslatok ban, amelyeket az egyes kormányok elé terjesztettek, A kormányok a javaslatokat megtárgyalták, részben módosították, majd a demobilizáció mikéntjére vonatkozó javaslatokat módosított formájukban döntés végett a közös minisztertanács elé juttatták. Mint fentebb már volt szó róla, a külügyminiszter kabinetje köröztette a minisztertanács üléseiről készült jegyzőkönyveket láttamozás végett a minisztertanácson résztvettek között. Ez a körözés, ill. a láttamozás nem jelentett többet, mint azt, hogy az illetők, akik kezükbe vették és aláirtak a protocollumokat, egyszerűen tudomásul vették tartalmukat, esetleg az általuk mondottakat reprodukáló részeken javítottak, azokból kihúztak, vagy betoldottak egyet-mást. A körözés célja a jegyzőkönyvek hitelesítése volt, A cirkulációs eljárás nem volt alkalmas arra, hogy a jegyzőkönyvekben rögzített határo•
