Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVII. A közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek alakiságai

A kiegyezés előtti és utáni jegyzőkönyveknek egyaránt két iktatási, /ill. sor-/ számuk volt. Az egyik, a K.Z., 186? előtt sohasem volt currens szám /folyamatossága a világháborús jegyzőkönyveken is megtört néha/, nyilván a minisztertanács működésének más produktumaival közös száma a jegyzőkönyveknek, a másik numerus a M.R.Z. /1865 előtt M.C.Z., 1868-ben néhányszor: R.M.G.Pr.Z., ill. R.M.R.Pr.Z., az 1896. IV, 13.-1 illéstől: G.M.O.Z./, a jegyzőkönyvek sajátos iktatószáma /Ministerrat-, Ministerconferenzzahl, Ministerratsprotokollzahi stb./. Ezek folyamatos számok 1848-tól fogva. Schmerling lemondása után, az 1865-ös császári instrukció, ill, az uj kormányhoz annak első ülésén a császár által intézett "Ansprache"-ja óta uj számozás kezdődött , amely átfutott 1867. december 31-ig. Ezen a napon ült össze a kiegyezés, ill, ennek osztrák részről történt törvcnybeiktatása után az akkor még birodalmi minisztériumnak /Reichsministerium/ nevezett közös minisztertanács első ülésére, A jegyzőkönyv felzetén is ez áll: I, Sitzung des Reichsministeriums vom 31. Dezember 1867. A császár elnöklete alatt 186?. február 14-én tartott minisztertanácson, amelynek protocollumát K.Z« 322, -M.R.Z. 127. szám alatt iktatták, vettek részt első alkalommal a prezumptiv magyar kormány miniszterei /Andrássy, Eötvös, Lónyay/. A kiegyezés magyar törvénybeiktatása, ill. a törvény szentesítése után egészen az emiitett december 31-i ülésig /az alkotmányjogi fordulat teljessé válásáig/ a minisztertanácsi jegyzőkönyvek formaságai változatlanok maradtak. A jegyzőkönyvek felzete érdemben alig változott az abszolutizmus korától a Monarchia összeomlásáig. A felzet két lapból állott. Az elsőn a résztvevők láttamozták a protocollumokat, a másodi| kon az elnököt, s a konferencián résztvevőket sorolták fel, s megadták a tanácskozások tárgyát. 1865 előtt a jelenlévők után megnevezték azokat is, akik az ülésen nem jelentek meg. /Ezt a szokást a kiegyezés utáni gyakorlat nem vette át./ A kiegyezés után tartott első két ülésjegyzőkönyv még Reichsministerium-ot mond, a harmadik üléstől kezdve "gemeinsames Ministerium" az elnevezés. A tulajdonképpeni közös minisztériumot azonban egy darabig még "Reichsministerium"-nak hivják a jegyzőkönyvek akkor, amikor a tanácskozások résztvevőit három csoportban sorolják fel /l. Von Seite des Reichsministeriums, 2, Von Seite des Ministeriums für die im Reichsrate vertretenen Königsreiche und Lánder, 3, von Seite des ungarisehen Ministeriums/. De még 1868-ban visszatérnék a korábbi gyakorlathoz, amely globálisan nevezi meg a résztvevőket. Mégpedig ugy, hogy ha a minisztertanácson az uralkodó elnökölt, első helyen a birodalmi, kancellárt, ill, később a közös külügyminisztert, majd a közös /csász, és kir./ hadügy- és pénzügyminisztert, utánuk pedig kinevezésük rangrendjében a magyar, ill. az osztrák miniszterelnököt és a magyar s az os&trák minisztérium' éppen jelenlévő tagjait. A-felzet külsőségei az 1868, évi január 26-i ülés óta /K.2. •