Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVI. A közös minisztertanács funkciója, - Dualista illúzionizmus
Ezek a tiltakozások, amelyeket a Monarchia ügyintézése normális menetének megzavarását jelző vörös lámpáknak neveztem, jól megvilágitják a közös minisztertanács hatáskörének soha pozitiven meg nem vont korlátait, A magyar miniszterelnök röviddel az 1915» július 8-i közös konferencia után igy irt Buriánnak:248, m^ z illetékes magyar kormánykörökben a legkínosabb feltűnést keltette, hogy a hadügyminisztérium 5» osztálya a petróleum és a nyersolaj kérdésében még július végén, sőt augusztus elején is oly intézkedéseket tett, amelyek a július 8-i közös miniszteri értekezlet határozataival homlok egyenest ellenkeznek. " A megkeresésre a hadügyminiszter leküldte Tiszához az ügy szakreferenseit, A velük való megbeszélés során derült ki, hogy a július 8-i közös minisztertanács ide vágó határozatait mégakkor sem ismerték. Minthogy - irja Tisza - ",,, a közös miniszteri értekezletek, jegyzőkönyveinek végleges elkészülte tetemes időt vesz igénybe, Nagyméltóságodhoz van szerencsém azzal a kéréssel fordulni, hogy jövőre ilyen értekezleteknek sürgős végrehajtást igénylő megállapításait lehetőleg nyomban az értekezlet megtartása után szövegeztetni s az értekezlet tagjainak a jegyzőkönyv elkészülte előtt megküldeni méltóztassék," A Monarchia politikai és közigazgatási apparátusának bonyolultságából adódó nehézkességére, tehetetlenségére s az intézkedni hivatott tisztviselőknek ezekkel a szerkezeti hibákkal viszszaélő nemtörődömségére, sőt indolenciájára jellemző, hogy Tisza miniszterelnök 1915» augusztus 31-i levelében 2 49« m ég mindig kénytelen megállapítani, hogy múltkori panasza s az illetékes referensekkel folytatott negbeszélése "dacára a közös miniszteri értekezletnek a galíciai petróleum evakuálására és arra vonatkozó határozata, hogy a Galíciából Ausztriába és Magyarországba irányított forgalom felől a két kormánynak kimutatások adassanak, mind a mai napig nincsen végrehajtva," A levél befejező része világosan utal arra, ami más, hasonló esetekben is megfigyelhető, hogy - a kiegyezési törvények kellőképpen nem gondoskodván a közös intézmények, igy a közös minisztertanács funkciójának, feladatkörének meghatározásáról - még a Monarchia életének utolsó óráiban is kénytelen keresni a módokat, hogyan lehetne a birodalom legfó'bb kormányzati szerve határozatainak érvényt szerezni, Tisza erről a kpvet-kezőket irja Buriánnak: "Azzal a megjegyzéssel, hogy a határozatok végrehajtását a hadügyminiszter urnái megsürgettem, van szerencsém Nagyméltóságodnak, mint a közös minisztertanács elnökének azzal.a kéréssel hozni az esetet tudomására, hogy a közös minisztertanácsók-határozatainak az egyes, közös miniszter urak általi végrehajtását alkalmas módon biztositani méltóztassék," 2 5o. A behatóan ismerfetett .viták anyagánál .is világosabb fényt vet arra a kérdésre, mi .maradt tisztázatlanul a Kiegyezési törvényben s mimódon igyekeztek a világháborús politikusok irányt és kereteket szabni a közös-minisztertanácsi ügyintézés parttalanságának, Tisza Istvánnak egy 19jC6$ május_24-én Burián külügyminiszterhez intézett megkeresésének néhány szava.251• Tisza nehezményezte, hogy a katonai hatóságok a mindkét állam iparát érintő beruházások tekintetében önkényesen járnak el. Majd igy folytatta: "Az ezen kérdések felett kifejlődött Írásbeli érintkezés nem világította meg eléggé a helyzetet és nem nyújt kellő megnyugvást az iránt, hogy hasonló jelenségek a há-
