Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVI. A közös minisztertanács funkciója, - Dualista illúzionizmus

háború további tartama alatt ismétlődni nem fognak. Mindezeknél fogva a magy.kir, kormány részéről egy közös miniszteri értekezlet megtar­tását hozom javaslatba... , amelynek feladata volna megállapítani az eddig történt ilyen jellegű létesítményeket, határozni azoknak sorsa felett és a cs, és kir. hadügyminiszter urat is feltétlenül kötelező megállapodásokat létesiteni a jövőre. " Tisza megfogalmazásában tehát, mint ahogy eddig is megfi­gyeltük, a közös minisztertanács feladata a vitás, a két "független" kormány között irásos érintkezés, jegyzékváltás utján el nem intéz­ hető kérdések végleges megtárgyalása s a konferencián kifejlődött vi­ta és felsorakoztatott érvek alapján megállapodás létesitése, mégpe­dig olyan megállapodásé, amely mindenkit kötelező ere,jü határozat jellegével bir. A közös minisztertanács feladatkörének szabályozatlan­sága, természetesen, már a világháborút megelőző időkben is okozott bonyodalmakat, ill. teremtett olyan helyzeteket, amelyekben nyomaté­kosan és külön is hangsúlyozottan kellett követelni, hogy a közös mi­nisztertanácsi határozatokat az illetékes tényezők mindenképpen tar­tozzanak respektálni* Lukács László magyar pénzügyminiszter példá­ul ? Aerenthal külügyminiszternél tiltakozott az ellen, hogy a csász. és kir, közös hadügyminisztérium haditengerészeti osztályának vezetője által aláirt átiratában, a polai hadikikötő védőgátjainak megerősítésére ujabb pót-, ill. rendkivüli hitelt kért, A november 6-i és 20-i közös minisztertanácson "a két állam kormányait képviselő két miniszterelnök és pénzügyminiszter, továbbá a közös miniszter urak közt végleges megállapodások jöttek létre az 1911. évi közös költség­vetés kereteit illetőleg." Kéri, hogy ",.. mint az elől emiitett kö­zös miniszteri értekezletek elnöke oda hatni méltóztassék, hogy az értekezlet megállapodásainak a közös miniszter urak és az alájuk ren­delt összes szervek részéről érvény szereztessék. 1, 5 ' Idestova fél évszázada intézte már legmagasabb szinten a Habsburg-birodalom ügyeit a közös minisztertanács, amikor Tisza ki­vánsága elhangzott, s ime, még mindig csak külön határozat kikénysze­rítésével lehetett feladatát félreérthetetlenül meghatározni, funkci­ójának lényegét megfogni. De még a magyar miniszterelnök energikus felszólalásából sem derült ki, noha nyilván ott feszült mögötte a vi­lágháborúban végveszélybe került Monarchia minden megoldásra váró problémája, hogy miképpen lehetett a közös minisztertanács határozatá­ból mindenkit kötelező erejű határozat? Erre vonatkozóan az 1915* tava­szán és nyarán lezajlott vitában hangzott el egy másik javaslata Ti­szának. Látván, hogy a hadseregfőparancsnokság egyszerűen nem hajlan­dó tudomást venni a közös minisztertanácsi határozatokról, s ez az államkormányzásban kiszámíthatatlan, minduntalan gátló erőként hat, elkerülhetetlennek mondotta, hogy a közös minisztertanács határozatait terjesszék az uralkodó elé jóváhagyás végett, s hogy a határozatok. jóváhagyásuk után, mindenkit kötelező zsinórmértékül szolgáljanak Egyébként, a Monarchia világháborús szerepe szempontjából

Next

/
Oldalképek
Tartalom