Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)

A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVI. A közös minisztertanács funkciója, - Dualista illúzionizmus

lö?,­itt a február 3-i minisztertanács jegyzőkönyvének nem szerencsés fogal­mazásából származó félreértésről van szó* A magyar kormánynak nem az volt a kívánsága, hogy a hadi célokra szükséges összes nehézipari megrendelésnél három hónapos, maximális határidő állapittassék meg, hanem az, mint a miniszteri konferencia által egyhangúan elfogadott formulája kifejezte: a rendeléseket olyan keretek között kell tarta­ni, amelyek mellett a gyárak teljesitőképességének legfelső fokát biztosit hat ják* Tehát nem merev határidő, hanem annyi idő megállapí­tását kivánták, amennyi a gyártás állandóságának s a szolgáltatási képesség teljének biztositása végett szükséges* A határozat célja csupán az volt, hogy fix megrendelések az ily módon, rugalmasan meg­állapít ott határidőnél hosszabb időtartamra ne történjenek, nehogy a hadvezetőség, jóval a háború befejezése után is feleslegesen kényte­len legyen olyan hadi szereket s más felszerelési tárgyakat átvenni, amelyek haszontalan pénzügyi terhet jelentenének a háború által am ügy™ is nagy mértékben igénybevett lakosságra. Mindezek alapján teljesen feleslegesnek tartja ujabb miniszteri konferencia egybehivását. A vita ezzel nem zárult le, mert a hadseregfőparancsnokság ugy látta, hogy éles különbség van egyfelől Tisza, másfelől a közös külügyminiszter és Stürgkh álláspontja között. Az utóbbiaknak főképp alkotmányjogi aggodalmaik voltak. Veszedelmesnek tartották, hogy a minisztertanács messze túllépi hatáskörét, amikor.a delegációk szünetelése idején, már a következő költségvetési periódusra kiható, pénzügyi határozatokat hoz, /Ha csak zárójelben is, hadd hivatkozzam a közös minisztertanács feladatkörét elemző soraim egyik bevezető kérdésére: nem vette-e át a működésképtelen delegációk egyik-másik funkcióját az elmosódott hatáskörű közös minisztertanács? 243 • T mej a világháborús viszonyok között, amikor még kevésbé komplikált polgá­ri államszervezetet is túlterhelt az események rohanása, a gyors in­tézkedést igénylő ügyek tömege, bekövetkezett, mégpedig, mint a most szóban lévő kérdéshez hasonló dolgok sora bizonyitja, nem is egy al­kalommal, ez az eshet őség^44* Érdekes, hogy a különben éppen alkotmányjogi kérdésekben nagyon érzékeny Tisza itt szokatlanul elasztikus álláspontot képvi­selt. Szerinte mindent, a pénzügyi szempontokat is feltétlenül alá kell rendelni a Monarchia maximális, katonai erőfeszitése követelmé­nyének, T­3 *: A hadsereg nem alkalmazkodott még ehhez a rugalmasnak mond­ható határozathoz sem. Nyilván nem is alkalmazkodhatott, hisz a hábo­rú törvényszerűsége, amint erről fentebb részletesen szóltam, szükség­képpen törte át a Monarchia állami életének rozzant kereteit. 2Jjg za május 31-én Burián közös külügyminiszterhez intézett levelében ismét kénytelen volt tiltakozni a hadseregfőparancsnokság túlkapásai ellen, s követelni a februári miniszteri konferencia határozatainak szigaru megtartását.247•

Next

/
Oldalképek
Tartalom