Komjáthy Miklós: Az osztrák-magyar monarchia közös minisztertanácsa (kormányzattörténeti és irattani vázlat) (Budapest, 1966)
A közös minisztertanács a világháború korában irattani és forrástani megjegyzések - XVI. A közös minisztertanács funkciója, - Dualista illúzionizmus
A háború az emberi társadalom életének félelmetes, torz jelensége, amely egyebek között a népek életének gazdasági alapját bontja meg, főképp azzal, hogy páratlan, bár nagyonis egyoldalú erőfeszítésre készteti* A történet folyamán a korunkhoz közelebb eső időben egyre inkább összpontosul ez a háborús erőfeszités a technika fejlesztésére. Ahogy korábban is mondottam: a technikai haladás irama éppen a háborús viszonyok körülményei között gyorsul fel a polgári társadalom önmagát kormányzó berendezéseinek működésében is észlelhető mértékben. Ezért mertem a technika és ügyintézés kapcsolatának jellemzésére felhasználni azokat a módokat, ahogyan Ausztria-Magyarország kormányzati berendezése reagált az első világháború eseményeire, hogy ezt a sajátos viszonyt /technika és ügyintézés kapcsolatát/ megfelelő formulába foghassam. Világosan szeretném leszögezni: nem törvényszerűség, csupán bizonyos ok-okozati összefüggések megállapítására törekedtem, amely, véleményem szerint, kiindulópontul szolgálhat későbbi, törvényszerűségek kutatását is célul tűző, történelmi segédtudományi és hivataltörténelmi kutatások számára.237 • XVI Összpontosítsuk figyelmünket most azokra az adatokra, amelyek a közös minisztertanács funkciójára, közelebbről is világháborús funkciójára vetnek világosságot. A fentebb sorra vett esetekből máris derül némi fény arra, hogy a Monarchia legfőbb kormányszervének világháborús működésében a háborús viszonyok hatásának nem egy tünete mutatkozott • A dualista államberendezés kialakulásának ismertetése rendjén volt már árról szó, hogy a közös minisztertanács funkcióját sohasem szabályozták részletesen. A közös ügyekről 1867 után hozott törvények sem*voltak képesek betölteni a hézagokat, amelyeket a kiegyezéskori alapszabályozás hagyott maga után. Ezek a törvények csupán néhány olyan, inkább gyakorlati jellegű részletkérdés, sőt, legtöbbször jelentéktelen politikai probléma megoldását öntötték formába, amely kérdéseket semmiképpen sem lehetett tovább nyitva tartani.238, Azt, hogy feladatkörének csupa negatívummal definiált, szinte teljesen elmosódott határai között hogyan működött az Osztrák-Magyar Monarchia legfőbb kormányzati szerve, éppen a pontos törvényi szabályozások hiján, magának a működésnek megfigyeléséből leszűrhető adatok alapján lehet csak megközelítően megállapítani* Lónyay Menyhért "birodalmi" pénzügyminiszter 1871. augusztus 26-án arra kérte Beust gróf "birodalmi kancellárt", hogy bizonyos pénz-