Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2012)

Előszó

10

ELŐSZÓ

Az „érseki" másolatok gondozásakor és kiadásakor nekünk is új kihívásokkal kellett szembenéznünk. Érdemes e kéziratok minőségét a még Bél életében, illetve Bél felügyelete mellett készített másolatokkal egybevetni. A Bél írnokai által készített példányoknál (ilyen az első kötetben Árva és Trencsén, valamint az e kötetben kiadott Sopron leírása) elírás alig van, mivel jól olvasható eredetiből dolgoztak, s a „mester” is ellenőrizte a kéziratot; a szöveg „formázása” pontosan fel van tüntetve bennük (aláhúzásokkal jelölték, mit akarnak kurzívval, illetve kiskapitálissal); a margószövegek készen vannak, s a nagyobb egységek elején lévő synopsisok, tartalomjegyzékek is össze vannak állítva; ugyanígy többnyire a fejlécek is ott vannak már a lapok tetején - azaz a kéziratok szinte már a nyomtatásban megjelent vármegyeleírások képét viselik magukon.

Ezzel szemben az érseki másolatokban, mint már említettük, rengeteg a hiba, a formázást pedig csak alkalomszerűen vették át, hasonlóan a margószövegekhez, vagy a fejlécekhez (igaz, olykor elképzelhető, hogy az eredeti kézirat is kezdetleges állapotban volt). Emellett a másolóra, Szarka Ferencre jellemző volt az is, hogy néhol interpolálta a szöveget, vagyis „frissítette” a benne levő információkat (tisztviselők, birtokosok nevét cserélte le az ő korában érvényes személyekre, de olykor hosszabb szövegeket is beszúrt, míg más, „elavult” részeket elhagyott). Úgy véltük, hogy ilyen állapotban nem adhatjuk ki a leírásokat, mert ezzel csak az érseki írnokok kétes értékű munkáját reprodukálnánk. így nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy a hatalmas mennyiségű írnoki hibát kijavítsuk, s az eredeti szöveget rekonstruáljuk, továbbá pótoltuk a szöveg formázását (kurzívba, illetve kiskapitálisba tettük a személy- és helyneveket, kurziváltuk az idézeteket), s ahol kellett, pótoltuk a margószövegeket, fejléceket, és a synopsisok.it - mindezt a nyomtatott kiadások, illetve a Bél írnokai által készített és Bél által ellenőrzött kéziratok gyakorlatának megfelelően. Ez utóbbiak esetében természetesen mindig jeleztük, hogy a kiegészítés tőlünk származik, ahogy a szövegromlások javításainál is mindig jeleztük, hogy mi volt az eredeti szöveg. Arra is gondot fordítottunk, hogy azonosítsuk a nem Béltől származó, későbbi betoldásokat. Ez általában nem is volt olyan nehéz feladat, mivel egyrészt gyakran nyilvánvaló volt a betoldás kései volta (olyan személyeket, eseményeket említ, amelyek egyértelművé teszik a kései keletkezést), másrészt Szarka parlagi hivatalnok-latinja élesen elválik a rendkívül kimunkált Bél-féle stílustól. Az érseki másolatban fennmaradt leírások (Vas, Zala, Veszprém) kapcsán még meg kell jegyeznünk, hogy a másolók egyrészt saját ortográfiái „elveik” szerint írtak bizonyos szavakat (pl. sylva, hystoria, faemina, faestivus, erruo, deffluo, Bomffinius stb.), másrészt gyakran igen hanyag módon jelölték a központozást. A hibás és Bél nyelvezetétől elütő alakokat javítottuk, jegyzetben feltüntetve az eredeti alakot; a központozást pedig hallgatólagosan helyesbítettük, illetve pótoltuk, a Bél-féle gyakorlatnak megfelelően.

Az új kihívások, illetve a szövegek sajátosságai új technikai megoldásokat is szükségessé tettek. A tárgyi jegyzeteket e kötetben már nem csillagokkal jelöltük, hanem római számokkal (i, ii, iii. stb.). Erre azért volt szükség, mert az ösz- szetettebb szövegproblémák nagyobb számú tárgyi jegyzetet követeltek meg, s az egy oldalon szereplő, akár 6-7 tárgyi jegyzetet sokkal célravezetőbb így feltüntetni, mint a csillagokkal, amelyek jelölése nagy jegyzetszám esetén (*, **, ***, de utána: H, *5 stb.) összetéveszthető az arab számmal jelölt szövegkritikai jegyzetekkel. Vas és Zala vármegye leírásának kézirataiban tollrajzok találhatóak, amelyeket Szarka nyilvánvalóan az eredeti kéziratból másolhatott át, így közlésük mellett döntöttünk. Ezeket azon a helyen és akkora méretben helyeztük el a kiadásunkban, ahogyan azok a kéziratban szerepelnek. Veszprém vármegye leírásának Szarka-féle másolata igen sok hibától terhelt. Részben ezért, részben pehasználja az igét (

...qui in Comitatu Castriferrei late dominabantur...” L. kiadásunkban a 306. oldalon.) A mondatot ennek megfelelően

ja

vítottuk (1. a jelen kiadásban 291. oldalon). A fordítás a javított szöveg alapján: „Könnyen elképzelhető tehát, hogy dühítette őket (t. i. a Kőszegieket), hogy miközben már székében uralkodnak ezen az egész vidéken, a Güssen hegyet, amely alkalmas lehetett volna egy igen erős vár számára, a szerzetesek tartják birtokukban, jobban megerősítve annál, mint ahogy a kolostorokat szokták.” A fordító, Szálka Irma azonban így adta vissza a szöveget: „Köztudott volt, hogy kihasználták a lehetőséget, s miközben már székében az egész vidéktől tartaniuk kellett, egy igen erős vár céljaira s a szerzetesi telep jellegén túl erőddé kiépített Kűszin hegyét a szerzetesektől elvegyék.” L. Bél 1976-1977.2. közi. 248. Mint látható, a fordító - a grammatikai szabályokon átlépve - a hibás alakokkal (usisse, minarentur) próbálta a szöveget lefordítani, de számos más hibát is vétett (nem beszélve arról, hogy a mondatnak magyarul nincs értelme). Ilyen fordítások még a magyar olvasók számára sem pótolják a kritikai kiadást.