Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2012)
Előszó
ELŐSZŐ 11 dig, hogy a valóban Béltől származó részeket feltárjuk, a Szarka-féle másolatot összevetettük a fent már említett, korai, Matolai János által készített piszkozattal. Az összevetésből kiderül, hogy a leírás a ránk maradt formájában csak kismértékben tér el a Matolai-piszkozattól, így a szerzőnek ebben az esetben inkább Matolai János tekinthető.5 Ritkítással jelöltük, hogy a korai piszkozathoz képest hol bővítette, egészítette ki maga Bél Mátyás a szöveget (erre bővebben 1. a leíráshoz írt bevezetőnket). De ritkítással jelöltük azt is, ha nem Béltől származó, kései kiegészítést tartalmaz a szöveg, gondolva itt a fent már említett Szarka-féle betoldásokra. Mind Veszprém, mind Zala vármegye leírásában vannak ilyen betoldások: ezekhez jegyzeteket is fűztünk, amelyben elmagyarázzuk, milyen árulkodó jelekből vehető bizonyosra, hogy itt a másoló interpolációjáról van szó. Vas vármegye leírásában is van egy olyan rész - a műnek csaknem egyhatod része -, amely nem Béltől származik, hanem a Kancelláriától jött kiegészítéseket tartalmazza, bár csalóka módon egybe van olvasztva a kézirattal, már csak a kései másoló egyazon duktusa miatt is. Ám, mivel teljesen egyértelmű, hogy nem Bél a szerzője e résznek (megvan a kancelláriai észrevételek eredetije), ezt is a Bél-féle szövegtől különböző formában közöltük, csak éppen nem ritkítással - ami ilyen nagy mennyiségű szöveg esetén aligha lett volna célravezető -, hanem kisebb betűmérettel. Mivel Bél nagy valószínűséggel egyáltalán nem szerkesztette, formálta ezt a szöveget - csupán a másoló „boronálta össze” az eredeti szöveggel -, akár el is lehetett volna hagyni, de nem akartuk megfosztani az olvasót a gazdag adatgyűjtéstől, ami az írnok jóvoltából már amúgy is a leírás szöveghagyományának része lett (Vas vármegye fordításában is szerepel). Sopron vármegye leírásának utolsó, Bél által 1749-ben javított változatát, illetve eme utolsó változat egyes részeinek másolatát megtaláltuk Gyurikovits György 1822-ben készített kéziratában, amelyet a jogtudós a vármegyeleírás különböző példányaiból ollózott össze. Eme részek eltérő olvasatait, illetve többleteit külön függelékben közöltük a vármegyeleírás után. Mint látható, az általunk hangsúlyozott egységes elvek ellenére gyakran előfordul, hogy egy-egy leírás szövege olyan sajátos tulajdonságokkal bír, ami új megoldásokat tesz szükségessé. Ezért is vezettünk be egy új fejezetet az előszóba, „a vármegyeleírás rövid ismertetése és a szövegkiadás elvei" címmel, amely utolsó előttiként, az összefoglaló adatok előtt szerepel. Ebben részletesebben is leírjuk, hogy miben tér el a leírás közreadása a többitől, milyen problémákkal találtuk magunkat szembe a kiadás során, s ezeket hogyan oldottuk meg. Egyben itt egy rövid ismertetést is adunk a vármegye- leírásról, ahol a szöveg főbb jellemzőit, a szerzőség kérdését, a leírásnak a Notitia egészéhez való viszonyát taglaljuk. Ugyanitt rámutatunk arra is, hogy a kutatás számára melyek lehetnek a szöveg legértékesebb, legérdekesebb részei. A személy- és helynévmutató szerkesztésének elvei nem változtak, illetve a helynévmutató annyiban változik - előnyére -, hogy a természetföldrajzi neveket is igyekszünk azonosítani, azaz nem csupán a szövegben szereplő alakját vesszük fel a mutatóba. A helynévmutatóban használt rövidítések is gyarapodtak: be kellett vezetnünk pl. a praed. {praedium, „puszta”) rövidítést, amire az első kötetben, Árva és Trencsén kiadásánál még nem volt szükség. A mutatók elkészítéséhez - érthető módon - részben más segédleteket használtunk fel, mint az első kötetben. Ezeket felsoroljuk a mutatók elé írt bevezetőnkben. A vármegyeleírások tartalmáról a beiktatott tartalmi ismertetőkben írunk bővebben. Itt csak annyit jegyzőnk meg, hogy mindegyik vármegyeleírás sok hasznos adalékot szolgáltat a kutatóknak: Sopron vármegye leírása főleg az általános résszel és Sopron város bemutatásával, Vas vármegye leírása a városok ismertetésével és a településekre vonatkozó kancelláriai adatgyűjtéssel, Veszprém pedig a falvak, puszták, birtokok gondos leírásával. Egyedül Zala vármegye leírása lett igen szegényes, de ott is megemlíthető a Csáktornyái járás, legalábbis annak az általános bemutatása, mint amely érdemes a kutatók figyelmére. Emellett historiográfiai szempontból jelentős Sopron, Vas és Zala leírása, mert ezekben Bél valóságos „kismonográfiákat” készített az egyes várak, városok és fontosabb főúri családok történelméről. Őszintén örülnénk, és üdvösnek tartanánk, ha a vármegyeleírások kritikai kiadása nyomán új magyar, és esetleg más nyelvű fordítások születnének. Minthogy az eredeti szöveg teljes terjedelmében hozzáférhető lesz, már a kivonatos, sze- melvényes fordítás is védhető eljárás, „bocsánatos bűn” lehet, bár ennek mikéntjét alaposan át kell gondolni. Általában 5 Matolai János szerepére a Notitia elkészítésében 1. Tóth 2007a I. 74-86. Még 1. a Veszprém vármegye leírásához írt előszónkat!
