Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2011)
BEVEZETÉS - Tárgyi jegyzetek
BEVEZETÉS 19 A szöveget, ha szükség volt rá, gondoztuk, javítottuk. Korrigáltuk a másolói, írnoki hibákat, az elírásokat, szóismétléseket, kihagyásokat. Javításaink részben a korábbi kéziratokon alapulnak, ameny- nyiben rendelkezésünkre állt ilyen, és ha a hiba nem éppen a korábbi kéziratban, vagy még korábban keletkezett. Javításainkat mindig jeleztük, vagyis szövegkritikai jegyzetben megadtuk az eredeti hibás alakot (pl. „corr. ex obertas”). A szövegkritikai jegyzetek a Bél-féle textus (illetve Bél saját jegyzetei) alatt futnak, oldalanként újra kezdődő arab számozással, sortörés nélkül, vagyis a jegyzetek egymás után következnek. Ha Bél valamilyen nyomtatott vagy kéziratos műből idézett, az általa citált szöveget mindig ösz- szevetettük az eredeti művel. Nyomtatott művek esetében nagy gondot fordítottunk arra, hogy a Bél által használt kiadást használjuk mi is; kéziratok esetében - legtöbbször okleveleket idéz Bél -, ha nem volt meg az általa használt eredeti kézirat vagy másolat, akkor az irat legjobb, legmodernebb kiadását vetettük össze a Bél által idézett szöveggel. Tapasztalatunk azt mutatja, hogy erre az aprólékos összevetésre szükség is volt. Ezekben az idézett szövegekben ugyanis sok a hiba, kihagyás, elírás az eredeti forrásukhoz képest, aminek az oka részben az lehetett, hogy Bél sokszor az írnokaira hagyta egy-egy hosszabb szövegrészlet átmásolásának fáradságos munkáját.38 Nem javítottuk azonban a Bél által idézett szövegnek az eredetitől való eltéréseit abban az esetben, ha láthatóan Bél tudatos módosításairól volt szó. Ezek legnagyobb része ortográfiái jellegű. Bél sokszor nem követi a forrását a tulajdonnevek írásában, hanem a saját gyakorlatához tartja magát. Például ő mindig Trentsiniensis-X ír, s ezt az alakot alkalmazza egy forrás idézésében is, tekintet nélkül arra, hogy a forrásban máshogy szerepel. Gyakori még, hogy fentebb már taglalt sajátos helyesírási elveit az idézett források szövegében is érvényesíti: így pl. az assero, affero stb. típusú hasonulásokat adf-, «úű-ra javítja vissza. Modernizálja emellett az oklevelek helyesírását, voltaképpen a „humanista” ortográfiát alkalmazva rájuk (pl. nostre donacionis h. nostrae donationis). Emellett olykor attól sem riad vissza, hogy a forrásban olvasott és neki nem tetsző szórendet megváltoztatássá, vagy éppen külön jelzés nélkül kihagyjon szavakat, félmondatokat. Ezekben az esetekben tehát - ha az eltérések mögötti szándékosság felől bizonyosak vagyunk - nem korrigáltuk Bél művét, csupán szövegkritikai jegyzetben hívtuk fel a figyelmet arra, hogy itt az eredeti forrásban eltérés van. Tárgyi jegyzetek A tárgyi jegyzetekben főként Bél idézeteinek, hivatkozásainak a pontos helyét adjuk meg, ameny- nyiben ezt a szerző nem tette meg. Itt közöljük azt is, ha a Bél által idézett forrásnak van modern kiadása. A tárgyi jegyzetekben foglalkozunk továbbá a bonyolultabb szövegproblémákkal, mint pl. a szöveg bizonyos hiányosságai (Bél hivatkozik a leírásban lévő címerrajzra, amely azonban nem készült el). A személy- és helynevek azonosítását, magyarázatát nem a tárgyi jegyzetekben, hanem a mutatókban végeztük el. A tárgyi jegyzetek a szövegkritikai jegyzetek alatt találhatók, csillaggal jelölve (*, **, stb.), kurzív betűtípussal. 38 így tett pl. Visegrád leírásának fogalmazványában (Pest-Pilis-Solt vármegye leírásában), ahol Oláh Miklós Hungária c. műve egyes részeinek lemásolását írta elő a szöveget letisztázó írnokak. L. [Belius, Matthias:] De Buda Liberó Regiaque Űrbe et Metropoli Hungáriáé (a szöveg elején lévő, nem a teljes tartalmat felölelő cím.) LK Fragm. IX. pp. 29-30.
