Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2011)
BEVEZETÉS - A szöveg tipográfiája - Irodalomjegyzék és mutatók
20 BEVEZETES A szöveg tipográfiája Ami a szöveg nyomdai szedését illeti, értelemszerűen a már nyomtatásban megjelent kötetek szolgáltak mintaként. Az azokban megvalósított módszerek követésére könnyen lehetőség nyílt, hiszen Bél - illetve őt másolva az írnok - a nem publikált vármegyeleírások kézirataiban is jelölte, hogy egyes szavakat, illetve szövegrészeket milyen betűtípussal akar szedetni. Így a kurziválandó szövegrészeket (személy- és helynevek, idézetek) szimpla aláhúzással, a kiskapitálissal szedendő részeket (fontosabb személy- és helynevek, feliratok) két aláhúzott vonallal jelölte; hosszabb idézeteknél pedig kurzivá- lást, vagy a sorok elején elhelyezett felső macskakörmök (”) alkalmazását hagyta meg a tipográfusnak. Emellett Bél minden saját maga által írt kéziratában elkészítette a szöveg tematikáját röviden közlő margószövegeket. Vagyis a kiadáskor nem kell tennünk mást, mint a kéziratokban előírt tipográfiát megvalósítani.39 Kérdés persze, hogy érdemes-e vesződni egy 21. századi szövegkiadásban a 18. századi tipográfiával. Mindenképpen a Bél-féle nyomtatott szövegkép megtartása mellett szól azonban annak praktikussága: a margók könnyen áttekinthetővé teszik a szöveget, és szintén a könnyű keresést segítik elő a kurzívba, kiskapitálisba tett személy- és helynevek. Emellett a már Bél életében kinyomtatott kötetek - amelyekben ezek az elvek érvényesülnek - bizonyos fokig kötelező minták számunkra, hiszen kiadásunkkal az akkor megkezdett munkát folytatjuk. Azt is fontolóra kellett vennünk, hogy a tipográfia kidolgozása és a szövegben való alkalmazása Bél saját munkája, s mivel a kiemelések használata bizonyos jelentéstartalommal bír, valójában a mű tartalmi részének tekintendő. Ezért úgy véljük, hogy a kiadó részéről nem lenne helyénvaló ignorálni. A szöveget Caslon betűtípussal szedtük, mivel ez áll a legközelebb a Notitia nyomtatott köteteinek a betűtípusához. Irodalomjegyzék és mutatók Kétféle irodalomjegyzék szerepel a kötetben. Az első a Bél által (is) idézett munkák jegyzéke. Ügy véljük, hogy e munkák külön csoportosítása nem haszon nélküli, hiszen ezáltal láthatóvá válik, hogy Bél milyen apparátussal dolgozott művén. Fontos megjegyezni azonban, hogy az e jegyzékben szereplő könyvek jelentős részét természetesen mi is használtuk a jegyzetekben, vagyis ez nem csupán Bél bibliográfiája, hanem a kiadóké is. A második jegyzék tartalmazza a Bél által nem használt, illetve a halála után kiadott forrásokat, továbbá a szakirodalmi tételeket. A kötet végén találhatók a mutatók. Külön mutatóban közöljük a személyneveket, és az igen nagy számú helynevet. A mutatókról, azok felépítéséről, használatáról az egyes mutatók elején adunk bővebb felvilágosítást. A bevezető végén munkatársaim, Glück László és Gőzsy Zoltán nevében is szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik segítették munkánkat. Hálásak vagyunk az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár munkatársainak, akik mindig barátságosan fogadtak, és gyorsan előkerítették a kért kéziratokat. Köszönet illeti a Biccsei Állami Levéltár munkatársait - különösen Jana Kurucarovát, az 39 így közöltük Sopron vármegye leírásának latin szövegét (és magyar fordítását) is. L. Bél 2001-2006.