Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2011)

BEVEZETÉS - III. A szövegközlés módszere és az egyes kötetek felépítése - A vármegyeleírások kéziratainak filológiai vizsgálata: Az egyes leírások el írt bevezetők - 2. A vármegyeleírás elkészítésének folyamata - 3. A kéziratok ismertetése - 4. Összefoglaló adatok

BEVEZETÉS

17

a viszony kérdésességét, bizonytalanságát jelöli. A családfa természetesen nem áll meg önmagában, s nem is ezért készült, hiszen a kéziratokról alapos leírást is készítettünk; csupán a keletkezéstörténet átláthatóságát, jobb megértését szolgálja.

2. A vármegyeleírás elkészítésének folyamata

Ebben a fejezetben előadjuk az adott vármegyeleírás keletkezéstörténetét, amely a leírás kéziratainak vizsgálatán alapul. A szóba kerülő kéziratok és egyéb dokumentumok betűjeleit az azonosíthatóság érdekében mindig megadjuk zárójelben. Teljes körű képet adunk a szöveg folyamatos alakulásáról, a segítőkről, különböző küldeményekről, adatgyűjtésekről, a hivatalos ellenőrzésekről, a leírás megjelentetéséről, vagy gyakoribb esetben megjelentetésének elmaradásáról. Esetenként e fejezeteket további alfejezetekre bontottuk, ha ezt a keletkezéstörténet összetettsége megkívánta.

3. A kéziratok ismertetése

Itt mutatjuk be — a betűjelek sorrendjében - az egyes kéziratos példányokat, illetve a hozzájuk tartozó egyéb dokumentumokat. Ela egy dokumentum (pl. adatgyűjtés) előzménye egy kéziratos példánynak, azt előtte tüntettük fel; ha utólag módosította tartalmát, akkor utána. Ami az ellenőrzéseket illeti ([Com], [Canc] vagy magánúton történő egyéb ellenőrzések), a következőképpen jártunk el. A vármegyei és egyéb ellenőrzések esetében csak akkor kapott saját leírást az ellenőrzés, ha az egy külön irat formájában valósult meg; ha viszont a javító magába a leírás kéziratos példányába írta bele kifogásait, akkor a javítást a kéziratos példány ismertetésén belül tárgyaljuk. A kancelláriai ellenőrzésnél csak akkor készítettünk külön leírást, ha az döntően befolyásolta a leírás tartalmát; egyébként ezt is ama kéziratos példánynál tárgyaltuk, amely az ellenőrzésen járt.

Az egyes példányok ismertetésénél egy sajátos leírási módszert alkalmaztunk. A sorok, számok jelentése a következő:

1: A kézirat levéltári (kézirattári) jelzete.

2: A kézirat címe. (Bizonyos esetben tartalom alapján adtunk latin címet, vagy zárójelben hipotetikus címet, ha feltételezett kéziratról van szó.)

3: Fizikai jellemzők. Ha a kézirat szerepel a Szelestei N. László által készített katalógusban, akkor többnyire az ő adataira hagyatkoztunk (1. Szelestei 1984).

4: A kézirat tartalma.

5: Egyéb jellemzők: A kézirat készítője; a kéziratnak a munkafolyamatban betöltött szerepe (mi alapján, illetve kinek készült); a benne levő javítások, kiegészítések vizsgálata.

6: A kézirat datálása.

Természetesen ugyanezt a módszert alkalmaztuk a „járulékos” dokumentumok (adatgyűjtések, levelek stb.) esetében is.

4. Összefoglaló adatok

E fejezetben a leírással kapcsolatos legfontosabb információkat tekintjük át. Elsőként az adatközlőket soroljuk fel, zárójelben az adatgyűjtésük betűjelével, vagy a vármegyeleírás ama kéziratos példányá-