Notitia hungáriae novae historico geographica (Budapest, 2011)

BEVEZETÉS - II. A kiadás felépítése - Bél tervezetei a a Notitia kiadására

12

BEVEZETES

són: a vármegyei ellenőrzés, illetve adatszolgáltatás akadozása rendkívül lelassítja munkáját.14 A mi szempontunkból viszont az a fontos a tervezetből, hogy Bél pontosan bemutatta, milyen csoportosításban kívánja kiadni a vármegyeleírásokat. Láthatóan ez is célja volt, hiszen világos szerkezetet vázolt fel, s az egyes leírások kötetbeosztását is jelezte. A szerkezet a következőképpen foglalható össze:

I. rész: „Dunán inneni Magyarország” (Hungária Cis-Danubiana)

I. Pozsony, 2. Nyitra, 3. Trencsén, 4. Turóc, 5. Bars, 6. Komárom, 7. Pest-Pilis-Solt, 8. Nógrád, 9. Hont, 10. Zólyom, 11. Liptó, 12. Árva (a tervezet szerint három kötetben adható ki)

II. rész: „Dunán túli Magyarország” (Hungária Trans-Danubiana)

1. Moson, 2. Sopron, 3. Vas, 4. Zala, 5. Veszprém, 6. Győr, 7. Esztergom, 8. Fejér, 9. Tolna, 10. Somogy, 11. Baranya, és 12. a szlavón vármegyék (Comitatus Sclavoniae): a.) Pozsega, b.) Verőce, c.) Valkó, d.) Szerém (a tervezet szerint egy kötetben)

III. rész: „Tiszán inneni Magyarország” (Hungária Cis-Tibiscana)

1. Szepes, 2. Sáros, 3. Zemplén, 4. Ung, 5. Bereg, 6. Abaúj, 7. Gömör, 8. Torna, 9. Borsod, 10. Heves és Külső-Szolnok, 11. Csongrád, 12. Bács-Bodrog (a tervezet szerint egy kötetben)

IV. rész: „Tiszántúli Magyarország” (Hungária Trans-Tibiscana)

1. Temes, 2. Csanád, 3. Arad, 4. Zaránd, 5. Békés, 6. Bihar, 7. Kraszna, 8. Kővár, 9. Közép-Szolnok, 10. Szatmár, 11. Szabolcs, 12. Ugocsa, 13. Máramaros. (nem ír kötetbeosztást)

Bél tehát négy nagy egységet, „részt” tervezett, amelyek sorrendben a Dunán inneni, a Dunán túli, a Tiszán inneni, illetve a Tiszán túli Magyarországot mutatták volna be. Ez a felosztás, illetve sorrend látható a nyomtatott kötetek címében is. Bél a főcímben négy részt, és a fenti sorrendben „Dunán inneni” stb. Magyarországot ír, a kötetek előzéklapján lévő címben pedig „Dunán inneni részt” (Pars Cis-Danubialis) stb.15 Bél csoportosítása nyilvánvalóan a négy kerületre megy vissza, amelyeket az 1722—1723. évi országgyűlésen határoztak meg pontosan. Ekkor állították fel ugyanis a „kerületi tábla” elnevezésű bírói testületeket, melyek illetékessége a törvényben meghatározott vármegyékből álló kerületekre, a „Dunán inneni”, „Dunán túli”, „Tiszán inneni”, és „Tiszán túli” kerületre terjedt ki.16 17 A Bél-féle beosztás és a kijelölt kerületek közötti egyezés nemcsak az elnevezésben van, hanem a vármegyék csoportosításában is, igaz, Bél nem teljesen követte a törvénycikkben leírtakat.1'

Bél beosztása más részletekben is eltért az akkori hivatalos közigazgatási beosztástól, illetve Magyarország-fogalomtól — vagy éppen együtt alakult vele. Tervezete szerint nem szándékozott

14 L. Bél 1732. A tervezetre még 1. Tóth 2006. xvii-xviii.

15 L. a 2. jegyzetet.

16 A törvénycikk: 1723: XXXI. A törvényszöveget 1. CJH 1657-1740. 592. Megjegyzendő viszont, hogy e kerületeknek, mint csoportosításnak már korábban is volt némi szerepe az országgyűlés alsótábláján, bár valóságos funkciót csak az említett diétán kaptak. Bak 1997. 77-78.; Szántay 2008. 314-316.

17 Esztergom vármegyét a „Dunántúli Magyarországhoz” sorolja, noha az a Dunán inneni kerülethez tartozott, míg a Dunán túli kerületbe tagolt Komárom vármegyét éppen fordítva; továbbá Bereg és Csongrád vármegyét a „Tiszán inneni Magyarországhoz” tartozónak tekinti, jóllehet azt a törvény a Tiszán túli kerülethez csatolta. Bél 1732. 74- 75. E vármegyék „hovatartozásánál” azonban más forrásokban is megfigyelhető némi bizonytalanság. L. Szántay 2008. 315.