Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
A vállalható kompromisszum – A közös szellemi tulajdon
magyar hatóságok működésének eredménye. így azok erkölcsi és tudományos szempontból is Magyarországot illetik meg és az átadásra éppen a trianoni szerződés 177. cikkelyében előirányzott barátságos megállapodásban lehetne sort keríteni. Mégis óvott egy ilyen lépéstől, mert bizonyos volt abban, hogy Prága és a többi utódállam úgysem adja meg hozzájárulását a két levéltár Magyarországnak való átadásához. Különösen Csehszlovákiának nem állt érdekében a két levéltár bécsi őrzőhelyének feladása, hiszen a prágai egyezmény alapján a levéltári felszámolást végző csehszlovák delegátusok Bécs- ben korlátozás nélkül hozzáférhettek többek között a szlovák nemzeti ébredés szempontjából fontos iratokhoz. Másfelől azért sem lehetett számolni csehszlovák hozzájárulással a bécsi levéltári anyag Magyarországnak való kiadásához, mert egyidejűleg holtponton voltak a csehszlovák-magyar levéltári tárgyalások a trianoni szerződés alapján támasztott csehszlovák iratkiszolgáltatási követelések miatt.1'4 Noha az osztrák kormány politikai és gazdasági érdekből - az ellenzéki szociáldemokraták heves parlamenti tiltakozása mellett - célul tűzte ki a Magyarországgal való átfogó vagyonjogi megállapodást,111 1923 januárjában még a levéltári kormánymegbízott, Oswald Redlich sem tartotta időszerűnek, hogy a prágai levéltári szerződés rendelkezéseinek áttörésével kössék meg a magyar-osztrák levéltári egyezményt. A magyar stratégiát és a közös tulajdonból megszerezni kívánt levéltári, könyvtári és múzeumi anyagot - az elérhető közelségbe került vagyonjogi tárgyalásokra - 1923 januárjában véglegesítették a békeszerződés kultűrjavakra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtását előkészítő bizottság plenáris ülésén. A levéltári területen továbbra is fennmaradt a két eltérő elvi álláspont a polgári és a katonai levéltári anyag felosztásáról. A polgári levéltárak ügyében a bizottság változtatás nélkül jóváhagyta Károlyi Árpád korábban összeállított igényjegyzékét és az általa meghatározott hármas célkitűzés elérését. A három magyar alapkövetelést az ország területéről jogtalanul elvitt levéltárak vagy levéltártöredékek visszaadása, az udvari és birodalmi hatóságok működése során keletkezett, magyar szellemi tulajdonnak számító és a proveniencia elv sérelme nélkül elkülöníthető levéltárrészek kiszolgáltatása, valamint Magyarország igazgatásában érdekelt hatóságok levéltárai közös tulajdonának elismerése képezte. A magyar katonai albizottság viszont változatlanul a levéltári anyag jellegétől teljesen idegen felfogást képviselt, s a bécsi Hadi Levéltárnak - a közös hadsereg más tudományos intézeteihez hasonlóan - a közös költségvetéshez való magyar hozzájárulás arányában, tehát a kvóta szerinti felosztására törekedett. Nincsen nyoma annak, hogy a Wlassics Gyula vezette koordináló testület megkísérelte volna a két magyar levéltári szakbizottság nagyon is eltérő felfogását közös nevezőre hozni, rontva ezzel a magyar tárgyalási pozíciót és a megállapodás esélyét.134 135 136 * A közös vagyonnal kapcsolatos átfogó pénzügyi tárgyalások első fordulóját 1923. március elején tartották Bécsben. A szellemi tulajdonról a három szakmai területnek megfelelően külön polgári levéltári, katonai levéltári és múzeumi-könyvtári albizottság kísérelte meg a megosztás kölcsönösen elfogadható elvi alapját meghatározni és a kivitelezés gyakorlati módját megállapítani.117 A polgári levéltári albizottságban Magyarországot a három bécsi megbízott, Károlyi Árpád, Eckhart Ferenc és Szekfü Gyula 134 MOL P 2023 A/5. tétel 32-36. föl. 135 ADÖ 2002. 43-48. és 134-135. 136 Vö. 101. sz. irat MOL K 144 4. tétel (I. 38-39. föl., II. 52-53. föl.) Lili
