Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
A magyar társtulajdonosi jog érvényesítésének kísérlete a közös levéltárakban
amelyben viszont meg sem említik Magyarországnak az osztrák területen található közös vagyonnal kapcsolatos jogait.108 A bécsi magyar levéltárosok minden esetre a magyar békeszerződést értelmező válasz ismeretében elérkezettnek találták az időt a magyar levéltári program megvalósítására. Károlyi Árpád már a trianoni békeszerződés aláírása napján kész tervezetet adott át a Magyar Felszámoló Hivatalnak az egykori közös levéltárakkal kapcsolatos magyar igények érvényesítéséről és egy kétoldalú levéltári megállapodás megkötéséről. Előrebocsátotta, hogy a megállapodás alapja az osztrák békeszerződésben is kimondott proveniencia elv lehet. Egyidejűleg kilátásba helyezte, hogy Magyarország kész a magyar kulturális tulajdonnak számító levéltári anyagot is a bécsi levéltárakban hagyni, ha Ausztria elismeri magyar társtulaj donnák a közös levéltárakat. A levéltárak kezeléséről feltételként felsorolt hat követelmény lényegében azokat az elveket fogalmazta meg, amelyekre később a badeni megállapodás épült. 1. Ausztria kötelezettséget vállal a közös levéltári anyag egybentartására, sértetlen megőrzésére és célszerű konzerválására. 2. A közös iratok kezelésére a magyar állam szakképzett, állandó megbízottakat delegál, akiknek az osztrák kormány megfelelő hivatali helyiséget és szabad raktári bejárást biztosít. 3. A közös állagok átrendezése a magyar megbízottak meghallgatása után történhet. 4. A magyar tudományos kutatók kiszolgálása a magyar megbízottak közreműködésével történik. 5. A levéltári segédletek használatában a magyar kutatókat egyenlő jogok illetik meg. 6. A kutatási időhatár megállapítása a magyar kormánnyal egyetértésben történik.109 A magyar kormány hamarosan diplomáciai úton kezdeményezte a levéltári megállapodás megkötését.110 A szakmailag megalapozott tervezetet, különösen a proveniencia elvhez való következetes magyar ragaszkodást az osztrák fél messzemenően méltányolta, de a pénzügyi és külpolitikai megfontolások nem kedveztek a magyarokkal való levéltári megállapodásnak. A kényes pontot nyilvánvalóan a magyar társtulajdonosi igény jelentette, amelynek elismerésétől az osztrák fél a kulturális vagyon minden területén következetesen elzárkózott, nehogy ezzel precedens keletkezzen a könyvtári és muzeális gyűjteményekkel kapcsolatos magyar követelések alátámasztására. Ez mutatkozott meg abban, hogy a magyar tiltakozások ellenére a békeszerződés után sem biztosították a felszámolóbiztosnak delegált magyar levéltárosok hivatali ténykedését az egykori közös levéltárakban. A merev osztrák álláspont kompromisszumos meghaladásának ekkoriban teljesen hiányoztak a politikai feltételei. Az elutasítás politikai indítéka ugyanis a nyugat-magyarországi területi kérdés lezáratlansága volt, amelynek kimenetelétől tették függővé a vagyonjogi tárgyalások megindítását.111 Emellett azonban sokasodtak azon levéltári szakmai nézeteltérések is, amelyek messzemenően rontották a kétoldalú megállapodás kilátásait. Különösen az 1920. május 18-án megkötött osztrák-csehszlovák levéltári egyezményben vállalt osztrák kötelezettségek és azok végrehajtásának feltételei teremtettek olyan kiélezett helyzetet, amelyben állandósultak az egykori közös levéltárak állagmegőrzéséről és kezeléséről a diplomáciai jegyzékváltások. A levéltári felszámolás108 MOL P 2023 A/6. tétel 190-195. föl. 109 Vö. 63/a. sz. irat 110 Vö. 65. sz. irat 111 Vö. 66. sz. irat XLVI
