Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
II. A magyar jogok érvényesítésének kísérlete a magyar békeszerződés után - 4. Római konferencia
folytatását is, azért igen kéri a magyar delegációt, hogy tegye újabb megfontolás tárgyává az egyezménytervezetet és terjessze elő azokat a módosításokat, amelyekkel az egyezményt hajlandó volna elfogadni, mert ellenkező esetben az egész konferencia eredménytelenül feloszlana. Ezután a csehszlovák delegáció azt a kérdést intézte az osztrák delegációhoz, hogy hajlandó-e az egyezményt Magyarország nélkül is jelenlegi alakjában megerősíteni. Az osztrák delegáció erre kijelentette, hogy az egyezmény jelenlegi szövegét a múlt évi ülésszak folyamán az egyes szakdelegátusok is beható vizsgálat tárgyává tették és olyan jónak találták, hogy azt Ausztria Magyarország nélkül is hajlandó megerősíteni. A fent előadottak azt a meggyőződést keltették bennünk, hogy anélkül, hogy az egész római konferencia meghiúsulásának ódiumát vállalnánk, nem térhetünk ki az egyezménytervezet tárgyalása alól, mert ellenkező esetben a konferencián képviselt államok egyszerűen azzal a benyomással távoznának, hogy Magyarország a Békeszerződést végrehajtani nem hajlandó, sőt annak végrehajtását minden lehető módon meg akarja akadályozni és ezáltal előre nem látható következményeket idézhetnénk elő. Ennek mérlegelése után megígértük, hogy módosító indítványainkat március 23-án átnyújtjuk. A határidő azért volt ily rövid, mert a konferencia már vége felé közeledett, s az elnök rámutatott arra, hogy a magyar kormánynak már eddig is huzamosabb idő állott rendelkezésére, hogy módosító indítványait, amennyiben ilyeneket tenni kíván, beadja. Ilyen előzmények után f. é. március 23-án átnyújtottuk az I.) alatt csatolt módosító indítványokat.338 A tárgyalások folytatása alkalmával a magyar delegáció kijelentette, hogy kormánya a Békeszerződés végrehajtásának útjába nem szándékozik akadályokat gördíteni, de Magyarország viszont nem járulhat hozzá olyan rendelkezéseknek az egyezménybe leendő felvételéhez, amely Magyarország helyzetét a Békeszerződésben megállapított rendelkezéseknek kiterjesztésével és tág magyarázatával súlyosbítanák. Ezért kérjük az írásban átnyújtott módosító indítványok elfogadását. Az egyes módosítások részletes tárgyalása során rámutattunk azokra az eltérésekre, amelyek a Békeszerződés szövege és az egyezménytervezet szövege között fennforognak. Az egyezménytervezet 6. cikkéhez javasolt második módosításunk azon meg- okoláson alapult, hogy nehézségek támadhatnának abból, ha a kollektív egyezményt egyes államok nem ratifikálnák. Célszerűbb volna tehát, ha az egyezmény egységes időpontban lépne életbe. A csehszlovák delegáció eme módosításunkhoz nem járult hozzá, mert véleménye szerint ezzel az egyezmény hatálya bizonytalan időre kitolódna. Az elnök véleménye szerint ezt a módosítást el lehet kerülni, mert hiszen a magyar kormány az egyezményt az aláíró hatalmak közül utoljára ratifikálhatja. A legnagyobb vitára adott alkalmat az egyezménytervezetnek 2. cikke, amely a Békeszerződés 77. cikkének 2. bekezdésében szabályozott adatszolgáltatási kötelezettségekről rendelkezik. Az e cikk tárgyában tartott vita folyamán sikerült az utódállamok delegációit a közös használat elejtésére rábírni, a magunk részéről viszont kénytelenek voltunk megfelelő korlátozások mellett és a viszonosság biztosítása ellenében hozzájárulni ahhoz, hogy az irattárak és levéltárak ne zárassanak el az utódállamok szakértői Hiányzik. 245
