Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
A badeni levéltári egyezmény létrejötte - A levéltári jogvita történelmi gyökerei – A nemzeti levéltárak és a Monarchia levéltári öröksége
ügyek történetének forrásai 1491-1820” c. sorozatnak a dualista partnerek szaktudósai közreműködésével készülő, kétévente 30 ív terjedelemben megjelenő kötetei olyan értékes forrásválogatást ígértek, amelyek Thallóczy indoklása szerint egyaránt megfelelnének a történészek és közgazdászok tudományos igényeinek, és a politikusok gyakorlati szükségleteinek.16 Kezdeményezését magyar részről az országos levéltárnok, Pauler Gyula éppen azzal utasította el, hogy „a kamarai levéltárnak e megkezdendő önálló akciója alkalmul fogna szolgálhatni, hogy a Magyarország által sürgetett szétválasztás elé nehézségek gördüljenek, azt késleltessék”.17 A levéltárfelfogás tudományos átalakulásának először azok a magyar levéltárosok voltak a részesei, akik az 1867-es államjogi átrendeződést követően kerültek a bécsi levéltárakba. A dualizmus korában mind a tudományos követelmények, mind pedig a politikai körülmények szükségessé tették magyar levéltárosok bécsi alkalmazását. Egyrészt a rendezési és leltározási munkák sikere érdekében volt szükség a magyar történelemben járatos szakemberekre, másrészt a bécsi központi levéltárak 1867 után a közös minisztériumok alárendeltségébe kerültek, s így az állások bizonyos hányadát paritásos alapon magyar honosságú szakemberekkel kellett betölteni. Ez a paritás természetesen elsősorban a két civil közös minisztérium, a közös külügy alá tartozó Házi, Udvari és Állami Levéltár, ill. a közös pénzügynek alárendelt Udvari Kamarai Levéltár esetében működött. Noha a bécsi Hadi Levéltár is felvette 1889 után a közös intézményre utaló k. u. k. jelzőt, az uralkodó még 1911-ben sem találta „opportunusnak” azt az elképzelést, hogy Hazai Samu honvédelmi miniszter két magyar királyi honvédtisztet vezényeljen Bécsbe magyar hadtörténeti témák kutatására. Noha a magyar honvédtisztek bécsi hadtörténeti kiképzése ellen nem merült fel kifogás, a levéltári jelenlétük még sem volt kívánatos, nehogy betekintsenek a szigorúan rezervált 1848-49. évi iratokba.18 Ezzel szemben a polgári levéltárakban egyre több magyarországi levéltárost alkalmaztak. A Házi, Udvari és Állami Levéltárban Károlyi Árpád 1877-től, Győry Árpád 1884-től, Stokka Tankréd 1892-től, a magyar honos Siegenfeldi Anthony Alfréd 1894-től, az erdélyi születésű Goos Roderik 1904-től, Szekfü Gyula 1909-től, Lindner Tivadar Roland 1912-től, majd Vörnle János 1913-tól, míg az Udvari Kamarai Levéltárban Thallóczy Lajos 1886-tól és Eckhart Ferenc 1911-től szolgált. Sőt az 1910-es évek elején mindkét levéltár igazgatói posztját is magyar szakember, Károlyi Árpád ill. Thallóczy Lajos töltötte be. A dualizmus kora azonban korántsem csupán a magyar térnyerést jelentette a bécsi levéltárakban, hanem a cseh és horvát levéltárosok rendszeres alkalmazása folytán - némi túlzással - hallgatólagos levéltári trializmus kialakulásáról is beszélhetünk.19 Különösen Károlyi Árpádnak a Házi, Udvari és Állami Levéltár igazgatójaként volt a század első évtizedében jelentős szerepe, hogy ebben a fontos levéltárban a folyamatban 16 Kállay Béni Tisza Kálmánnak, Bécs, 1887. március 31. MOL K 20 1897-1239 (387/1887) 17 Pauler Gyula Tisza Kálmánnak, Budapest, 1887. április 15. MOL K 20 1897-1239 (700/1887) 18 EGGER 1994. 494-505. 19 A Házi, Udvari és Állami Levéltárban Václav Kratochvil és Josef Malota volt az a két levéltáros, akit kifejezetten cseh nyelvtudása és történeti ismeretei miatt alkalmaztak. Vö. BITTNER 1935. 73-74. és 84-85. Az Udvari Kamarai Levéltárban négy évtizedig Franz Kreyczi kezelte a Hoffinanz Böhmen anyagát. Amikor 1913-ban nyugdíjba vonult, utódának is cseh nemzetiségű levéltárost vettek fel Jan Moravek személyében. Alkalmazásának érdekessége, hogy vele szemben sikertelenül pályázott Leo Santifaller, a későbbi neves medievista, a Haus- Hof- und Staasarchiv igazgatója. ÖStA FHKA FM Präs., Hauptreihe 125/1912. A teológiai végzettségű isztriai horvát Josip Ivanic pedig annak köszönhette kinevezését, hogy az állásra nem akadt felkészült magyarországi pályázó. ÖStA FHKA FM Präs., Hauptreihe 250/1909. (Fazekas István szíves közlése.) XXV
