Ress Imre: A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926) (Budapest, 2008)
Bevezető
résztvevő levéltári szakértők iratait, sokszor számos vonatkozó miniszteriális ügyirat társaságában. Az irategyüttesben jól elkülöníthető részt alkot a felszámolást végző bécsi magyar levéltári bizottság 1918-1924 közötti irattárának töredéke. Ennek a gyűjteménybe való bekerülése is korjelző értékű. Eredetileg a bécsi levéltári felszámolásban résztvevő Eckhart Ferenc jogtörténész kölcsönözte ki 1948-ban Bécsből, hogy tanulmányt készítsen a Házi, Udvari és Állami Levéltár fennállásának 200. évfordulójára a következő évben kiadandó jubileumi emlékkönyvbe. A hidegháború ,,kitörése” után már nem publikálta (talán el sem készítette) tanulmányát, s az iratokat sem tudta Bécsbe visszaküldeni, mert már visszahívták a magyar polgári levéltári delegátust, ezért az iratokat is ebben a gyűjteményben helyezték biztonságba, amely hosszú ideig nem volt a kutatás számára hozzáférhető. A feltárás során kiderült, hogy a gyűjtemény változatos összetétele és gazdagsága ellenére sem elegendő a badeni szerződés létrejöttének rekonstruálásához, de megfelelő alapot adott a bécsi kulturális felszámolást meghatározó intézményi keretek megismeréséhez. Különösen hasznosnak bizonyult, hogy a feltáró munka ráirányította a figyelmet egy olyan szakmai testület létezésére, amely 1918 és 1923 között különböző elnevezéssel, három elnök irányításával és három minisztérium alárendeltségében meghatározóan befolyásolta a Monarchia kulturális örökségének felszámolását és a magyar békeszerződés kulturális rendelkezéseinek végrehajtását. A testület fontossága ellenére működésének rendkívül töredékes a miniszteriális ügyiratokban való lecsapódása, de szerencsés kézzel sikerült ülésjegyzőkönyveinek majdnem teljes sorozatát egy miniszteri hivatalnok hagyatékában megtalálni. Bár a jegyzőkönyvek nem csupán a levéltári felszámolás kérdéseivel foglalkoznak, mégis külön tematikai egységként tesz- szük közzé azokat, mint a békerendezés kulturális következményeinek kulcsdokumentumait. A bécsi közös levéltárak felszámolása felett több főhatóság sokszor külön, máskor együttesen gyakorolt felügyeletet: 1918-tól néhány hónapig a Miniszterelnökség, a békeelőkészítés időszakában a Külügyminisztérium. A békeszerződés végrehajtása során a levéltárügyet a vagyonjogi kérdések közé sorolták, amely a Pénzügyminisztérium illetékességét is jelentette. Folyamatosan tapasztalható a közgyűjteményeket, majd 1922- től a levéltárakat is felügyelő Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium érdekeltsége, amelynek fontosságát a történettudományi elkötelezettségű miniszter, Klebelsberg Kunó személye támasztja alá. Ez utóbbi minisztérium - anyagának 1944/45., ill. 1956. évi pusztulása folytán - viszonylag kevés forrással szolgált. A gyakori felügyeleti és intézményi változások közepette az eredményes forrásfeltáráshoz nélkülözhetetlen volt a bécsi magyar levéltári bizottság hivatali hierarchiában elfoglalt helyének meghatározása. A levéltári bizottság 1921-től a Bécsi Magyar Felszámoló Hivatal III. osztályát képezte, amely a Pénzügy- vagy a Külügyminisztérium változó alárendeltségében, de mindenkor a Bécsi Magyar Követség felügyelete alatt működött. így a Levéltári Bizottság iratai mind a négy levéltári fondban előfordulnak. Külön problémát okozott a Hadi Levéltár felszámolásának kérdése, amely nemcsak szervezetileg különült el a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségében. A felszámolásra kirendelt katonatisztek a levéltári anyag szétválasztását az elavult, keresztülvihetetlen területi elv alapján kívánták végrehajtani, amely sokáig megnehezítette a kölcsönösen elfogadható álláspont kialakítását. A polgári levéltárosok megalapozott szakmai kritikája végső soron eredményre vezetett. Mivel a szakmailag helyes szétválasztási elvek kifejtését gyakran presztízs problémaként kezelték, a rendelkezésre álló terjedelmes forrásanyag szigorú válogatást igényelt. XVIII
