Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

azonosnak tekinti magát az 1874-ben formailag megszűnt régi országos levéltárral".4

Kosáry Domokos 1970-ben megjelent művében Ember Győző véleményével ellentétes álláspontot foglalt el. Szerinte Ember „kellő alap nélkül" kísérletet tett a régi Archivum Regni és a Magyar Országos Levéltár „egyazon intézményként történő felfogására". Kosáry véleménye: új intézményről van szó, mégpedig alapvetően azért, mert „míg az Archivum Regni nem az ország egész állami, kormányzati apparátusának, hanem csak a rendi apparátusnak iratanyagát ölelte fel, addig a modem értelemben vett »országos« levéltárnak természet szerint az egész apparátus, tehát a kormányszékek stb. lényegesen jelentősebb iratanyagára is ki kellett terjednie".5

Ember Győző az 1970-es évek közepén közreadott válaszában részletesen ismertette az új állami központi levéltár ügyében 1848 óta tett intézkedéseket. Megállapította, hogy sokáig egy ilyen intézmény felállításáról volt szó, ám végül nem született meg az erre vonatkozóan tervezett törvény, hanem kormányintézkedéssel betöltötték a megüresedett országos levéltámoki állást, s a kinevezett országos levéltámok, tehát a „régi" Országos Levéltár vezetője alá rendelték a többi levéltárat. A levéltárakat „nem egyenrangúként egymással, hanem négyet közülük az országos levéltárral egyesítettek, bármennyire is nagyobbak voltak nála, abba olvasztottak bele," és ekképpen az eredeti tervtől eltérően „nem új levéltári intézményt szerveztek, hanem jelentősen kibővítve újjászervezték az Archivum Regnit, a régi országos levéltárat".6

Hangsúlyozni kell, hogy egyrészt új központi állami levéltári intézmény létesítését akkoriban is kizárólag törvény rendelhette volna el, másrészt a régi Országos Levéltár felállításáról szóló 1723:XLV. te. végül is biztosította a törvényi hátteret ahhoz, hogy az összes országos fontosságú köziratot, tehát a közigazgatási és a bírósági iratokat is (beleértve az uralkodó volt kormányszerveinek iratait) az ország levéltárába vonják össze. Tudjuk, hogy hivatala átvétele után Pauler Gyula a szervezési munkák során e törvény előírásainak is eleget kívánt tenni.7

Véleményünk megegyezik Ember Győzőével abban, hogy az 1870-es évek közepén jogi értelemben nem új levéltári intézmény jött létre, hanem a régi Országos Levéltárat szervezték gyökeresen újjá. [Ebből ered,

4 Ember, A kétszázéves, 3-4.

5 Kosáry, Bevezetés, 146.

6 Ember, Országos Levéltár, 13-19.

7 Vő. Miskolczy, Országos Levéltár, 21.

95