Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

belügyminiszteri előterjesztés alapján azon régi és elavult eszmére, hogy egy provinciális jellegű levéltárnak [...] felállításába egyezzen bele".1

E szenvedélyes hangvételű véleményt — főleg az 1. pontba foglalt részét — elvileg akár megalapozottnak is tekinthetjük. Azonban az akkori kormányzat döntésének nagy jelentőségét — a magyar levéltárügy fejlődése szempontjából — nem lehet elvitatni, bármennyire korlátozott keretben is jött létre az új Országos Levéltár. Ötven évvel később Miskolczy Gyula ezt a lényeges, előremutató vonást emelte ki tanulmányában, amikor így írt: „Pauler Gyula országos levéltámoki kinevezésével be is fejeződött az új államlevéltár felállítása — elvben, de a gyakorlati magvalósítás még csak embrióban volt meg. Hátra volt még egyes alkatrészek Budapestre szállítása, az összegyűjtött anyag tényleges, egy épületben való egyesítése és az épület kérdésének megoldása; de mindennél fontosabb volt a levéltár első rendezése és az egységes hivatalnoki kar megszervezése".2 Láthatjuk az idézetből, hogy Miskolczy egyértelműen „új államlevéltár felállításá"-nak tekintette az új Országos Levéltár létrejöttét.

Borsa Iván 1954-ben megjelent tanulmányában „az új szervezetben 1875 óta működő Országos Levéltár"-at említett.3 Ez a megfogalmazás arra enged következtetni, hogy ő az Archivum Regni újjászervezett változatának fogta fel az új Országos Levéltárat. Két évvel később, 1956-ban, amikor az intézmény fennállásának kétszázadik évfordulóját ünnepelte, a rendezvényen Ember Győző főigazgató előadásában határozottan kijelentette, hogy az intézmény a „régi" Országos Levéltárat, az Archivum Regnit, és csakis ezt a levéltárat tekinti közvetlen elődjének. Indokolásul elmondta: „A régi országos levéltár volt — és egyedül ő volt — 1875 előtt az a levéltár, amelynek a rendeltetése — természetesen más társadalmi és történeti viszonyok között [...] — alapjában véve az volt, ami az új Országos Levéltáré lett. [...] A régi országos levéltár törzsanyagát [...] az irattári és levéltári proveniencia figyelmen kívül hagyásával úgy alakították ki, hogy különböző irattárakból és levéltárakból kiemelték és egybegyűjtöt- ték az országra vonatkozó fontosnak minősített iratokat. [...] Az országra vonatkozó, országos fontosságú iratok gyűjtő- és őrzőhelye lett az új Országos Levéltár is, minden időbeli, tárgyi és területi korlátozottság nélkül". Végül leszögezte, hogy a Magyar Országos Levéltár „lényegileg

1 Jakab, A levéltárakról, 173-174.

2 Miskolczy, Országos Levéltár, 18.

* Borsa, A magyar levéltárügy, 15.

94