Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

IV. Az „új" Országos Levéltár megszervezése, történetének belügyminisztériumi felügyelet alatti időszaka (1874-1922)

IV. AZ „ÚJ" ORSZÁGOS LEVÉLTÁR MEGSZERVEZÉSE, TÖRTÉNETÉNEK BELÜGYMINISZTÉRIUMI FELÜGYELET ALATTI IDŐSZAKA (1874-1922)

1. Milyen levéltári intézmény jött létre 1874 őszén?

Felmerül a kérdés: 1874 őszén milyen levéltár létesült Magyarországon? Egy új, intézményi előzmények nélküli központi állami levéltár jött létre vagy pedig egy olyan, amely a korábban létezett levéltár(ak) utóda?

Jakab Elek 1874. november 2-án megtartott akadémiai székfoglalójában, illetve ennek 1877-ben megjelent változatában nem tárgyalta ezt a témát, mert mást tartott fontosnak hangsúlyozni. Azt vizsgálta, hogy megfelel-e az „egyesített" új Országos Levéltár a magyar központi államlevéltárral szemben támasztható követelménynek? Válasza egyértelmű nem volt. Véleménye szerint ehhez két alapvető feltétel hiányzott. Egyrészt nem törvény rendelkezett az új intézmény létrehozásáról, pedig „az államlevéltár-megalapítás, annak elvi és anyagi ágában nem tartozik a végrehajtó hatalom, illetőleg a kormány jogkörébe, hanem eminens tárgya a törvényhozásnak, legfelsőbb emanatio)& a nemzeti és királyi egyesített akaratnak. Tehát e kérdésben országos törvény alkotandó, mely az alapelveket kimondja, s a végrehajtás, a megalkotás practicumát, a rendezést, az államlevéltári belső szolgálat szabályozását a kormányra, mégpedig a belügyminiszterre bízza". Másrészt: „Minden nemzet államlevéltára az állam területén bárhol és -kik tényleges birtokában levő oklevelekből és iratokból alkottatott meg, melyek az állam fejének és a nemzetnek egyetemes közérdekeit, az állam földterületét, határait, az állami és koronajogokat s birtokokat, az uralkodó-házakkal, külső hatalmakkal és népekkel tett kötéseket, az állami szerződéseket, a törvényhozás, királyi udvar bíróságai és a legfőbb politikai kormányzat iratait, az alkotmányt és az államintézményeket illetik, és hogy mindezekből — tekintettel az állam legfőbb jogára — a mostani birtokosokat csak hiteles másolatok illethetik". Jakab úgy vélte, hogy ezt a kettős feltételt kívánták — más körülmények között és csekély eredménnyel — biztosítani már a rendek is az 1723:XLV. tc.-kel, amely Universale Regni Archívumról, vagyis egyetemes országos levéltárról szólt. Véleménye szerint az 1869-1872. évi ország- gyűlés még helyes úton járt, csak 1873-ban „sodortatott le e kérdés az európai levéltárügy színvonaláról, s tért vissza a parlament egy elsietett

93