Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

III. Az Archivum Regni története (1756-1874)

október 14-i legfelsőbb elhatározásával „a Török János elhunyta folytán megüresedett országos levéltámoki állomásra" — 2500 forint évi fizetéssel és 500 forint lakpénzpótlékkal — ki is nevezte dr. Panier Gyula jogtudort, az Akadémia levelező tagját, köz- és váltóügyvédet, az akkori igazságügy-miniszter történész fiát, a levéltári ankétbizottság tagját. Tíz nappal később, 1874. október 24-én, amikor Pauler a hivatali esküt letette, a belügyminiszter értesítette a többi levéltár vezetőjét, hogy a „magyar és erdélyi udvari kancelláriai, a m. kir. helytartótanácsi, az erdélyi királyi főkormányszéki és a nádori levéltár az országos levéltárral egyesíttetni és mint egyesített országos levéltár a most kinevezett országos levéltárnok felügyelete alatt fog kezeltetni", mégpedig úgy, hogy az egyesítés konkrét módozatainak megállapításáig az egyes részek kezelési rendszere a régi marad.51

Ez a két időpont, 1874. október 14-e és 24-e jelenti a „régi" Országos Levéltár, a Batthyány Lajos által szervezett Archivum Regni intézményi megszűnését és egyúttal az „új" Országos Levéltár létrejöttét.

A „régi" Országos Levéltár 118 éves fennállása alatt többnyire igen mostoha feltételek között működött. A rendiség jogbiztosító intézménye volt, a polgári átalakulással, lényegében már 1848-ban eljárt fölötte az idő. Érdeme, hogy ugyan nem nagy mennyiségű, ám értékes levéltári anyagot rendezetten, jó segédletekkel ellátva örökített át az utókorra.

51 Vö. Ember, Országos Levéltár, 17. A kinevezéssel kapcsolatos legfontosabb iratokat közli: Tóth, Újjászervezés.

92