Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
III. Az Archivum Regni története (1756-1874)
Vitazáró cikkében Thaly ismételten kikelt „ezen újkori bürokratikus akták tömegének" Budára hurcolása ellen, mert ezzel szerinte további késedelmet szenved a kamarai levéltár „roppant régiségű és kimérhetlen becsű okmány kincseinek rendszeres felállítása".49 Fél évszázaddal későbbi tanulmányában Miskolczy Gyula a következőképpen értékelte ezt az 1870-es évekbeli történész kontra levéltáros disputát: „Ma már talán hálásak lehetünk az országgyűlésnek, hogy ezt a fontos munkát [ti. a selejtezést - L. J.] a levéltárak eddigi vezetőire bízta, mert azok több megértést tanúsítottak az anyag jelentőségével szemben, mint a hivatalos tudomány. [...] A tudomány képviselői az iratok fontosságának megítélésénél túlnyomó jelentőséget tulajdonítottak azok régiségének, a XVIII. és XIX. század emlékeinek méltatására hiányzott az érzékük, túlságosan fiataloknak tartották őket".50 A szervezési munkák közepette, 1874. február 9-én váratlanul elhunyt Török János országos főlevéltámok. Gróf Szapáry Gyula belügyminiszter Raáperger Lipótra, a kancelláriai levéltárak igazgatójára bízta az országos és a nádori levéltárak kezelését. Fentebb már tárgyaltuk az itt kialakult szomorú állapotokat, amelyek miatt Raáperger csak külön rendezési munkák elvégzésével tudta átadhatóvá tenni a levéltárat. 1874 márciusára az összevonandó hét levéltár közül öt (országos és nádori, helytartótanácsi, magyar kancelláriai, erdélyi kancelláriai, erdélyi főkormányszéki) a végleges helyére, a budai országházi-belügyminisztériumi épülettömb különböző helyiségeibe került meglehetősen zsúfolt állapotban. Ideje volt tehát gondoskodni a megfelelő személyzetről is. A főigazgatói állás pénzügyi fedezetét az 1874. évi költségvetés sem tartalmazta, éves szinten 17 000 forint állt rendelkezésre levéltári célra, ezen kívül 3000 forintot biztosítottak a külföldi levéltárak tanulmányozására, aminek feladata a kinevezendő vezetőre várt. Az 1874. szeptember 19-i és október 7-i minisztertanácsokon született meg végre a döntés a személyi kérdésben. Szapáry belügyminiszter előterjesztésére a miniszterek úgy határoztak, hogy mivel az iratanyagok tudományos hasznosítása mielőbb szakszerű vezetést kíván, és a tervezett új levéltár élére — erre vonatkozó országgyűlési határozat hiányában — főigazgatót nem lehet kinevezni, a főigazgatóságra korábban kiszemelt Pauler Gyulát a régi Országos Levéltár vezetőjévé, országos levéltámok- ká neveztetik ki, és alája rendelik a többi levéltárat. E határozat alapján, a belügyminiszter előterjesztésére, Ferenc József király (1848-1916) 1874. 49 Vö. Szabad, A levéltáros, 554. 511 Miskolczy, Országos Levéltár, 18. 91
