Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
III. Az Archivum Regni története (1756-1874)
kot sorolt fel a javaslat: belpolitikai események, külpolitikai események, közigazgatás, jogügy, hadügy, pénzügy, nemzet- gazdaság, egyház, közművelődés, családok. Az iratanyaghoz időrendi és szakok szerinti lajstromok, valamint hely-, személy- és tiszti névmutatók készítését irányozták elő. 5. A levéltár tudományos célú használatát „minden módon" megkönnyítendőnek tartotta a bizottság. „Arra, hogy valaki irományokat a levéltárban használhasson akár tudományos, akár jogi célból, elég, hogy szándékát és célját az igazgatónak vagy helyettesének írásban bejelentse. A kutatónak rendelkezésére bocsáttatnak a lajstromok és mutatók". Levéltáron kívüli használatra kivételesen a felügyeletet gyakorló minisztérium adhat engedélyt. Figyelemre méltó, hogy a bizottság vasár- és ünnepnapokon is nyitva kívánta tartatni a levéltárat. 6. A bizottság külföldi mintára a levéltár mellett kézikönyvtár létesítését, továbbá a megfelelő szakemberek kiképzése céljából paleográfiai és diplomatikai iskola szervezését is javasolta. 7. A javaslat foglalkozott a levéltári személyzettel és az alkalmazottak képzettségével is. Eszerint az intézmény élén főigazgató áll, az érdemi létszámot két aligazgató (egyik a levéltárak felügyelője lenne), két levéltámok és hat levéltári tiszt alkotja. Rajtuk kívül néhány írnokot és díjnokot alkalmaznak. A tisztviselők elmozdíthatatlanok, csak fegyelmi úton bocsáthatók el, mert a történetírással foglalkozóknak függetleneknek kell lenniük. A javaslat végül a költségek vállalására is kitért: „A költség, amelyet a hazai levéltárügy rendezése [...] követel, nem jelentéktelen. Azonban hasonló terhet Magyarországnál sokkal kisebb államok, mint pl. Belgium, Hollandia, Svájc vagy Olaszország egyesítése előtt annak egyes tartományai már évtizedek előtt készségesen vállaltak el, szívesen viselnek. És nem kételkedünk, hogy a magyar képviselőház is nehézség nélkül fogja megszavazni az összegeket, midőn arról van szó, hogy régi mulasztást tegyünk jóvá, és oly intézmény fölállítása forog kérdésben, melyet nem csak a tudomány, hanem még inkább a kormányzás gyakorlati érdeke és a nemzeti becsület követel". A belügyminiszter elfogadta az ankétbizottság javaslatát, és az új levéltár költségvetésével együtt 1872. december 16-án bemutatta azt az országgyűlésnek. Ismert, hogy ebben az időben rendkívül rossz helyzetben 86
