Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
III. Az Archivum Regni története (1756-1874)
előzmények felkutatását igénylő kérdésekben; c) mozdítsa elő a levéltári anyag irodalmi értékesítését, könnyítse meg azok munkáját, akik a levéltári anyagot tudományos célból felhasználni kívánják. 2. Az országgyűlés döntése értelmében az államlevéltárba bevonandó hét levéltáron kívül — az osztrák-magyar közös múltra hivatkozva — más iratanyagokkal is számolt a bizottság. Javasolta, hogy másolják le a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv, a belügyi, a pénzügyi és a hadi levéltárak magyar osztályainak iratanyagát, és a másolatokat helyezzék el az új levéltárban. Mivel a másolás hosszabb időt igényel, egyelőre lajstromok készítését ajánlotta a bécsi anyagokról. Felmerült a káptalanoknál és konventeknél őrzött, a közjegyzőségek létrehozásával jogi jelentőségüket elvesztett, becses történeti forrást képező hiteleshelyi levéltárak bekebelezésének gondolata is, de a bizottság végül csak e levéltárak egységes szempontú rendezését és kezelését, bennük a tudományos kutatás biztosítását, továbbá a megyék, a városok és a községek levéltárainak állami felügyelet alá helyezését javasolta külföldön már megvalósult minták szerint. Az említett levéltárak anyagáról lajstromok készítését is szükségesnek tartotta, amelyek az államlevéltárba kerülnének. Családi levéltárak átvételét kívánatosnak mondta ki a bizottság, de csak az átadó tulajdonjoga fenntartásával és önkéntes felajánlás esetén. 3. A levéltár részére külön épületet kell biztosítani. Ha ez nem lehetséges, legalább olyan helyiségekben helyezendő el, amelyek nedvesség, tűz és betörés ellen biztonságot nyújtanak, továbbá megfelelő hivatali és dolgozói termekkel rendelkeznek. 4. A bizottság javaslata az összegyűlő levéltári anyag rendezése tárgyában nem bocsátkozott részletekbe (a részletek kidolgozását a levéltár leendő vezetőjére kívánta bízni, aki a külföldi levéltárak tanulmányozását követően teszi meg erre vonatkozó előterjesztését), határozottan kinyilvánította azonban, hogy az egyesített levéltárak külön kezelését meg kell szüntetni, és iratanyagukat „főszakokba" kell beosztani. A főszakokat úgy kívánta megállapítani, hogy „a levéltár nem annyira bizonyos intézmények vagy helyi viszonyok képét előtüntetni, hanem a nemzeti élet egyes ágazatainak bizonyos időpontban mutatkozó természetét megvilágítani legyen hivatva". Tíz ilyen fősza85
