Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
III. Az Archivum Regni története (1756-1874)
a kormányhatóságok irattáraiból és levéltáraiból, valamint a magánlevél- tárakból összegyűjtött iratanyagokat. Az Erdélyi Királyi Udvari Kancellária (Bécsben), a Főbiztosság és az Országos Főszámvevőség nem hozott létre külön, intézményszerű levéltárat, régi iratanyagukat is az irattár részeként őrizték. Az Erdélyi Főkormányszék ( Gubernium) fennállása alatt iratanyagának sorsa sajátosan alakult. Amikor a Gubemium 1790-ben székhelyét Szebenből Kolozsvárra tette át, csak az irattár legutóbbi tíz évben keletkezett iratanyagát szállították el, a többi irat, az úgynevezett Archivum Vetus Szebenben, a város egykori gabonaraktárának két pincéjében maradt. E levéltár állománya hamar pusztulásnak indult, mert sokáig nem törődött vele senki. Végül 1837-ben Mike Sándor, a Gubemium egyik registrators, kapott megbízást az iratanyag rendezésére és selejtezésére. Igen mostoha körülmények között, egészségét súlyosan megkárosítva fél évtized alatt végezte el a munkát, amelynek eredményeként egy rendezett levéltárat alakított ki. Ugyanakkor 46,5 mázsa súlyú iratot ki is selejtezett.27 * * * A francia forradalom alapjaiban rengette meg a feudális állami és társadalmi berendezkedést Európa egyik vezető országában, megszűntek a nemesség és az egyház kiváltságai. A kialakuló polgári rendszer mélyreható változásokat indított el a levéltárak világában is. Franciaországban először pusztítást hozott a fordulat: az új politikai hatalom 1792-ben a levéltárakban lévő összes genealógiai iromány megsemmisítését rendelte el. Ennek következtében szerte az országban felforgatták a világi és az egyházi levéltárakat, és rengeteg pótolhatatlan forrásanyagot pusztítottak el. Párizsban szerencsére másképp alakult a helyzet, mert egyrészt az alkotmányozó nemzetgyűlés már 1789 júliusában döntött tárgyalási iratainak megőrzéséről, másrészt a párizsi községtanács gondjaira bízta a megszűnt szervek, intézmények levéltárainak őrzését. E két iratanyag 1793 végi egyesítése teremtette meg a francia Nemzeti Levéltár (Archives Nationales) alapját, amelynek felállítását egy 1794 júniusában hozott törvény rendelte el. Az ország összes levéltárát köztulajdonnak nyilvánították, és anyagukat ebben a központi levéltárban kívánták elhelyezni. Ez a grandiózus elképzelés azonban nem volt kivitelezhető, ezért 1797-ben a vidéki iratanyagok közigazgatási egységeken (département) belüli összegyűjtése és megőrzése céljából az egyes département-okban állami fel27 Trócsányi, Erdélyi, 21-23., 128-129., 174-179. 72
