Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
III. Az Archivum Regni története (1756-1874)
sült. Amikor Batthyány Lajos halála után nem volt nádor, nem az országbíró, hanem a királynő által kinevezett helytartó, Albert szász-tescheni herceg (mellesleg Mária Terézia veje) felügyelete alá került a levéltár, és a szabályozásnak megfelelő országbírói felügyelet csak II. József (1780- 1790) trónra lépése után, Albert lemondását követően érvényesülhetett — tudniillik a kalapos király sem hívott össze országgyűlést, következésképpen eleve nem volt lehetőség nádor választására. Az országnak csak II. József halála után, 1790-ben lett újból nádora, amikortól egészen 1848- ig Habsburg főhercegek11 viselték a méltóságot. Visszaállt tehát a nádori felügyelet, azzal a lényeges különbséggel, hogy 1790 után gyakorlatilag megvolt a lehetőség arra, hogy az uralkodó beavatkozzon a rendek levéltárának ügyeibe. Más kérdés, hogy az intézmény létét emiatt soha nem fenyegette veszély, igaz viszont, hogy — szólunk majd róla — a Habs- burg-nádorok nem gondoskodtak odaadóan a levéltárról. A levéltár háromfős rendszeresített létszámában és személyi összetételében 1773-ig nem következett be semmilyen változás. Balogh László országos levéltámok irányítása alatt Nisnyánszky József allevéltámok és Krascsenics Mihály írnok végezte a munkákat, 1767 tavaszáig segéderőkkel, és bár ezután is előfordultak ideiglenes alkalmazások, akkortól kezdve fennállása végéig ilyen kedvező személyi létszámmal már nem működhetett az intézmény. 1773 és 1775 között, alig három év alatt aztán teljesen kicserélődött a még Batthyány Lajos által kinevezett levéltári tisztviselői kar. Először 1773-ban Krascsenics Mihály írnok távozott más munkaterületre, helyére ugyanabban az évben Bittó Tituszt nevezte ki a királyi helytartó. 1775-ben elhunyt Nisnyánszky József allevéltámok, majd nemsokára távozott a kancelláriai tanácsossá előlépett Balogh László országos levéltámok. A helytartó mindkét állást rövid időn belül, még 1775-ben betöltötte. Allevéltámok az a Rudnyák András lett, aki 1761-1767 között ideiglenes jelleggel, kisegítőként már dolgozott a levéltárban, allevéltámoki kinevezése előtt pedig a helytartótanács irodai kiadójaként működött. Bachó József, az új országos levéltámok is, csakúgy, mint elődje, helytartótanácsi tanácsos volt, aki új állása mellett szintén megtartotta e tisztségét, így a konkrét levéltári munkavégzés terén őrá sem lehetett számítani. Egyik akkori beosztottja, később közvetlen utóda szerint nyolc év sem volt elég arra, hogy legalább megismerkedjen a levéltárral. A személyi állomány kicserélődése nem tett jót a levéltárnak, és az utolsó nemzeti nádort követő Habsburg-rokon királyi helytartó sem te11 1790-1795: Sándor Lipót, 1796-1847: József, 1847-1848: István. 55
