Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
VII. 1970 után: két országos levéltár, rendszerváltozás
Az Új Magyar Központi Levéltár mindezek miatt fennállásának első évtizedében csak nagyon hiányosan láthatta el a rá háruló feladatokat. Tetemes iratátvételi hátraléka nem csökkent, mert 1970-1978 között mindössze 1000 fm iratanyagot szállíthatott be a raktárakba. Kezdetben legfontosabb feladatait a rendezés és segédletkészítés mellett az illetékességi körbe tartozó mintegy 680 szervvel kapcsolatos gyűjtőterületi munka (közreműködés az iratképző szervek iratkezelési szabályzatainak elkészítésében, az iratkezelés és -selejtezés ellenőrzése, irat- kezelési tanfolyamok szervezése) jelentették. Ezzel párhuzamosan az intézmény, a LÜSZ-ben előírtak alapján kidolgozta iratanyagának nyilvántartási rendszerét: a fondokat ágazatok szerinti fondcsoportokba, ezeket pedig a különböző szervtípusok szerint kialakított fondfőcsoportokba (XVII-XXXIV.) osztotta be. Rövidesen a fond- és állagjegyzék is megjelent. Az 1970-es években évi átlagban mintegy 30-35-en, 250-300 esetben kutattak a levéltárban. Ebben az időszakban született meg az intézmény hosszabb távra szóló tudományos feladatterve, amelynek fő irányát az 1945-1949 közötti évek történetét bemutató úgynevezett ágazati forráskiadvány-sorozat képezte Források a magyar népi demokrácia történetéhez címmel. Az 1970-es években három, válogatott forrásokat tartalmazó dokumentumkötet jelent meg a sorozatban. Ezeken kívül a levéltár kiadta két szovjet levéltártudományi munka fordítását is. Az első időszakban, egészen 1976 végéig, a következő szervezetben működött az intézmény: • Főigazgató, főigazgatói titkárság • Gazdasági Csoport • Gyűjtőköri Szervek Osztálya • Levéltári Anyagot Kezelő Osztály Eleinte tehát a funkcionális feladatmegosztás érvényesült: külön szervezeti egység látta el az iratképző szervekkel és a levéltári anyag levéltárba adásával összefüggő teendőket, illetve a beszállított iratanyag feldolgozását. 1977. január 1-jén — az 1975 őszétől, Réti László nyugdíjazásától a levéltár élén álló Korom Mihály, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudományos szocializmus tanszékén oktató történész főigazgatósága alatt — gyökeresen megváltozott a szervezet. A korábbi helyébe az iratképző szervek és a levéltárban lévő iratanyag három részre tagolásával 425
