Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

III. Az Archivum Regni története (1756-1874)

Az Országbírói Levéltár, amely akkoriban még nem viselte ezt a nevet, csak az országbírói iratok (Acta Judicatus Curiae Regiae) megjelölést alkalmazták rá, az Archivum Regninél és a Nádori Levéltárnál is jóval kisebb terjedelmű volt 1765-ben: mindössze négy protokollumkötetet és 24 csomó iratot tartalmazott. Az 1765. évi állománytábla négy egykori országbíró iratanyagát tüntette fel: Forgách Adámét (1671-1679 közötti különböző perbeli bírói parancsok); Draskovich Miklósét (1682-1687 közötti bírói parancsok, egyezségek, szerződések, vallásügyi országos bizottsági iratok); Csáky Istvánét (1689-1698 közötti bírói parancsok, bevallások, országbíró előtt folyt perek, tanúvallomások); Batthyány Adámét (1700- 1703 közötti különböző iratok). Az akkori teljes Országbírói Levéltár kizárólag azokat az iratokat tartalmazta, amelyeket Koháry István országbíró (1714-1731) letétként a Pozsonyi Káptalannál helyezett el, és amelyeket, mint láttuk, Batthyány Lajos nádor felhívására adtak be a leendő Archivum Regnibe.3

Batthyány Lajos nádor 1762-ben újabb kísérletet tett további iratok összegyűjtésére. Egyrészt megkereste az 1755. évi akció során bejelentést tett és kutatómunkát ígérő válaszadókat, de újra csak kevesen küldtek be iratanyagot. Másrészt ismét a királynőhöz fordult, és sürgette a kamaránál lévő országos iratok 1754-ben már megígért átadását. Egyúttal beterjesztette igényét a kamarához került Thurzó levéltárban található, főleg nádori iratokra. Próbálkozása azonban most sem járt sikerrel, noha személyes kapcsolatait is igyekezett felhasználni célja elérése érdekében. Ri- bics irat-eltulajdonítása 1760-ban kitudódott, a Kamarai Levéltár vezetője azonban ügyes taktikájának köszönhetően elkerülte az őt fenyegető felelősségre vonást. Mária Terézia végül az uralkodói érdek alapján 1764. június 26-án, meglehetősen mondvacsinált indoklással, megtagadta a kért iratok kiadását, pontosabban az iratátadásról szóló döntést elhalasztotta arra az időre, amikor befejeződik a Kamarai Levéltár rendezése. Ezzel végképp lekerült a napirendről a Kamarai Levéltárban lévő országos jelentőségű iratok megszerzésének ügye, bár a következő évben hozott 1765:XII. te. még rögzítette a következőt: „Kegyelmesen beleegyezett Ő szent felsége, hogy a honlakosokat érdeklő levelei, vagy a melyek az országos vagy a nádori levéltárat illetik, a mennyiben kamarai kézre kerültek, annak módja szerint kerestessenek ki; és a melyek nem érintik a királyi ügyész jogait, adassanak ki azoknak, a kiket illetnek, és illetőleg az említett két levéltárnak". Hosszú évtizedekkel később, 1850-ben ismét felmerült az iratok átengedésének kérdése, de azok továbbra is a Kama- 5

5 Az itt említett országbírók iratainak korábbi történetével foglalkozik IvAnyi, Adalékok.

41