Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

III. Az Archivum Regni története (1756-1874)

rai Levéltárban maradtak. 1874-ben zárult le végleg az ügy, amikor az egész Kamarai Levéltár az új Országos Levéltár része lett. A Ribics által Bécsbe vitt oklevelek viszont csak az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után kerülhettek az Országos Levéltárba.4 5

Az Archivum Regnit — az előzetes elképzeléseknek megfelelően — a pozsonyi Lőrinckapu utcában álló, a XVII. század közepén barokk stílusban felépült kétemeletes régi országházban (Domus Regnicolaris) az udvari szárny földszintjén két — egy nagyobb és egy kisebb — egymásba nyíló teremben helyezték el. Mindegyik helyiségnek két-két udvarra néző ablaka volt.5 Az épület többi részét egyrészt az országgyűlés céljaira használták (írnokok és jurátusok dolgozószobái, nádori terem, mágnások terme stb.), másrészt itt lakott az épület gondnoka (a kapubejárat mellett), s volt egy szoba az országház darabontja (hajdúja) részére (az udvari szárny földszintjén, a levéltár helyiségeinek közvetlen szomszéd- ságá-ban), harmadrészt az épület Lőrinckapu utcai szárnyának második emeletén rendezték be az allevéltámok (vicearchivarius) szolgálati lakását. A házgondnok, a darabont és az allevéltámok állandó jelenléte a levéltár nagyobb biztonságát szolgálta.

A levéltár kisebb (belső) termében a falak mellett álló, fenyőfából készült szekrényekben, illetve ládákban kapott helyet az iratanyag. A ládák között voltak bőrrel béleltek, a fontos királyi okleveleket és privilégiumokat pedig négy bádogládában tárolták. Öt bádog- és egy fatokban őrizték az országhatár-megállapító bizottságok munkája során készült térképeket. A meglehetősen magas szekrények felső részeinek elérésére zsámoly és létra állt rendelkezésre. A terem közepén egy zöld posztóval bevont, két méternél is hosszabb asztalt helyeztek el székekkel, míg a fal melletti másfél méter hosszú asztalon fiókos szekrény állt, amelyben mutatócédulákat tároltak. A hideg évszakban egy kívülről, a darabont szobájából fűthető cserépkályha biztosította a megfelelő hőmérsékletet.

A nagyobb (külső) terembe nem raktak iratanyagot. Itt tárolták az ország levéltárának őrzésére régebben használt két ládát és az iratanyag menekítésére szánt három faládát. Utóbbiak 1758-ban készültek, amikor a porosz seregek Északnyugat-Magyarországot fenyegették. Az iratanyag fontosabb részeinek vízi úton Budára szállítását határozták el a hadihelyzet súlyosbodása esetére, erre azonban végül nem volt szükség.

4 Herzog, Kamarai Levéltár II., 178-188.

5 A fejezet következő részének megírása során Bottló, Archivum Regni II., 60-80.-ra támaszkodtunk.

42