Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)
történeti kiadványokban. Nemcsak a háború előtti időszakkal összehasonlítva, hanem önmagában is igen jelentősnek véljük az intézmény 1950 és 1969 közötti tudományos teljesítményét. Benda Kálmán 1970-es évek elején írt értékeléséből idézünk: „rá kell mutatnunk az Országos Levéltár kutatási tervének egységes profiljára". Ez Ember Győző felfogásából eredt, amely szerint a levéltárosoknak levéltári munkájuk megfelelő végzéséhez szükséges művelniük a történet- tudomány egyes ágait, de csak a levéltári munkával szorosan összefüggőket. Az elv „helyes vagy helytelen voltáról hosszú és szenvedélyes viták folytak az 1940-50-es évek fordulóján. [...] Az Országos Levéltár kutatási tervének összeállításában azonban már 1950 óta [...] érvényesült e felfogás, és a vezetés két évtizeden át következetes (nem egyszer kíméletlenül következetes) magatartása olyan eredményekre vezetett, amelyek már eddig is lényegesen hozzájárultak a levéltári kutatás megkönnyítéséhez. [...] Mindenekelőtt a »levéltári segédletek« címszó alatt csoportosított levéltári leltárak, fondjegyzékek, alapleltárak, levéltári jegyzékek hatalmas sorozatát említeném; azt az 1950 és 1970 közt kiadott [...] 102 kötetet, ami nélkül ma már el sem képzelhető rendszeres levéltári kutatás. Második helyen a közigazgatás- és hivatalnoktörténeti [sic!] kutatások jelentőségére szeretnék rámutatni. Elmúlt korok kormányzati mechanizmusát, alattvalók és közigazgatás viszonyát, az állam szerepét nem érthetjük meg, ha nem ismerjük a hivatalok, az egész közigazgatási apparátus működését szabályozó normákat. Az Országos Levéltár, abból az elvből kiindulva, hogy az országos szervek iratai helyes levéltári rendjének kialakításához szükséges ezen hivatalok működésének ismerete, tervbe vette az egyes hivatalok monográfiákban való feldolgozását. Ezzel semmilyen intézményhez nem tartozó területnek vált gazdájává. [...] Nem lehet eléggé aláhúzni ezeknek a munkáknak az egész magyar történetírás szempontjából való jelentőségét. Ha az eddigieknél természetesnek tűnhetett, hogy a két szóban forgó szakterületnek az Országos Levéltár vált a gazdájává, a forráskiadványok esetében azt kell mondanunk, hogy inkább a sajátos magyar helyzet juttatta az Országos Levéltárat abba a helyzetbe, hogy hovatovább a forráspublikációk szinte egyedüli gazdája".172 * 172 Benda Kálmán, A Magyar Országos Levéltár 1966-1970. évi kutatási tervének teljesítéséről. Levéltári Szemle, \972/3.156-157. 401
