Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

VI. Az Országos Levéltár a centralizált szocialista levéltári rendszerben (1950-1970)

detét 1965-ben, amikor berendezték az intézmény első biztonsági filmtárát az Esztergomi Állami Levéltár egyik helyiségében.

Az állományvédelmi műhelyek technikai fejlődése

A Tudományos Tanács támogatásával létrejött restauráló és könyvkötő műhely 1956-ig szerény keretek között működött. A könyvkötést egyetlen állandó alkalmazott végezte, esetenként azonban szerződéses könyvkötők is besegítettek a munkába. Ezekben az években a restaurálás korszerűtlen eszközökkel, kis teljesítménnyel zajlott. 1954-ig négy restaurátor dolgozott, amikor számuk felére csökkent.83 A forradalom után sikerült megnyerni egy kitűnő, széles látókörű, idegen nyelveket ismerő restaurátort Hasznosné Szöllős Ilona személyében, aki 1957-ben került a műhely élére, s újjászervezte azt. A műhely munkájának megalapozásában — és későbbi fejlesztésében — jelentős szerepe volt Králik Iván külső szakértőnek. A könyvkötészetet leválasztották (ekkor telepítették a negyedik emeletre), ott 1961-től már két könyvkötő dolgozott. A restauráló műhely létszámát öt főre emelték. A műhely vezetőjének széles körű nemzetközi információgyűjtése után korszerűsítették a berendezést, két egy-egy köbméteres gázzal fertőtlenítő vákuumos szekrényt állítottak üzembe, amelynek egyik szabadalmaztatója Hasznosné volt. A Jugoszláv Levéltárak Szövetségétől kapott laminátor révén az addigi többszörösére emelkedett a restaurált iratok mennyisége. A restauráló műhelyt átalakították úgy, hogy elkülönítették az anyagvizsgálatok céljaira szolgáló laboratóriumot, a géptermet és a műhelyt. Álló és kézi infravörös lámpákat, napfényégős üvegtetejű átvilágító asztalt, valamint a raktári klíma ellenőrzésére Auguszt-féle légnedvességmérőket és higrotermográfot szereztek be. A felszerelés 1963-ban egy nagy nyomófelületű laminátor- ral bővült.

Hasznosné irányításával a műhely nemzetközileg is elismertté vált. Ez abban is megnyilvánult, hogy 1967-1968-ban részt vehetett a firenzei árvízben károsodott ottani levéltári anyag restaurálásában.

1957 után nagyobb teljesítményű fertőtlenítő berendezés létesítése is szóba került. Az épület helyreállítása során a nyugati szárny negyedik emeleti raktárában kialakítottak egy helyiséget gázkamra céljaira, de hamar kiderült róla, hogy nem megfelelő. Később, 1965-1968 között az alagsori raktárban létesítettek egy tizenhét köbméteres fertőtlenítő ka° Adataink forrása: Borsa, Anyagvédelem, 133-134.; Hasznosné, Iratkonzervdló műhely.

354