Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

zül. E megbízás alapján időnként beszámoltam a Tanácsnak Hárichhal való ismételt beszélgetéseimről és arról is, hogy a letét helyét velem közölni nem akarja. A továbbiakra nézve aztán legjobbnak láttuk, hogy az Igazságügy-minisztériumhoz fordulunk, hogy az előkészület alatt álló hitbizományi törvényjavaslatba olyan szakaszokat vétessünk fel, amelyek a hitbizományok tulajdonosait kötelezik műkincseik bevallására. Ez ügyben ismételten eljártam az Igazságügy-minisztériumban. [...] Mind a beszámolóim, mind a megbeszélések a Tanácsban jegyzőkönyvön kívül folytak le, az indiszkréció elkerülése végett". 1948 december közepe táján „Esterházy levelet intézett a N. Múzeum kötelékébe tartozó Iparművészeti Múzeumhoz, amelyben közölte, hogy az onnét 1944 decemberében elszállított letét gyűjteménye a Tárnok utcai palotájának pincéjében van elásva. Egyben felkérte az említett múzeumot, hogy tegyen lépéseket a műkincsek biztonságba helyezésére. E levél vétele után az Iparművészeti Múzeum akkori vezetője, Voit Pál a műkincseket kiásatta, és azok nagy részét megsérülve emeltette ki a föld alól. Miután erről a sajtó tudomást szerzett, nagy cikk jelent meg a Szabad Népben »Ki a felelős?!« címmel és követelte a bűnösök megbüntetését".

Nem sokkal később, 1948. december végén a Mindszenty József hercegprímás ellen indított eljárás során többekkel együtt Esterházy Pált is letartóztatták. (Később a Mindszenty-per negyedrendű vádlottjaként súlyos börtönbüntetésre ítélték.)

1949. január 12-én Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter egyetértőleg továbbított Kádár János belügyminiszterhez egy feljegyzést, amelyet Tolnai Gábor minisztériumi osztályfőnök (egyúttal a Széchényi Könyvtár főigazgatója) és Kardos László ügyosztályvezető készített. Ebben a következők szerepeltek: 1944 decemberében a már óvóhelyen lévő fraknói kincseket „Esterházyék nyilván abból a megfontolásból kérték vissza [...], hogy ily módon a fölszabadulás után családi céljaikra használhassák fel. Nem kétséges, a Nemzeti Múzeum akkori vezetőségét felelősség terheli, hogy a kincseket Budapest körülzárása előtt pár nappal könnyelműen kiadta az Esterházyaknak, még ha jogilag köteles is volt". Ezért — folytatódott a feljegyzés — a Nemzeti Múzeum akkori vezetői közül ki kell hallgatni Fettich Nándort, Tasnádi-Kubacska Andrást és Huszár Lajost. A felszabadulás után a Nemzeti Múzeum vezetésének kötelessége lett volna, hogy kiderítse a kincsek sorsát. Ezzel kapcsolatban szükséges kihallgatni: Supka Gézát, a Múzeum felszabadulás utáni első elnökét, Jánossy Dénest, a következő elnököt, valamint Gerevich Tibor és Sányi Károly egyetemi tanárokat, a Múzeum Tanácsának művészettörté303