Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

nész tagjait. A feljegyzésben ezt követően azt olvashatjuk, hogy 1949. január 11-én (tehát a feljegyzés megszületése előtti napon!) megtalálták a jórészt megsérült kincseket rejtő ládákat. „A Szt. Korona után legnagyobb kincseink elpusztulása vagy nagymérvű megrongálódása, még ha azok egyúttal családi kincsek is, nem csekély felelősség". Esterházy Pálon kívül nyilván más is tudott a kincsek hollétéről, ezért úgy vélték, hogy feltétlenül ki kell hallgatni Hárich Jánost, az Esterházyak volt főlevéltárnokát is, aki 1949-ben az Országos Levéltárban dolgozott. Végül az ügy politikai kihasználhatóságára mutattak rá a feljegyzés készítői: mivel „az Esterházy-kincsek eltűnése [sic!] és megkerülése szoros kapcsolatban lehet az Esterházyak egyéb politikai tevékenységével, valószínűleg a most folyó Mindszenty-üggyel is, szükséges, hogy a Belügyminiszter úr azonnal rendelje el a vizsgálatot. [...] Az a véleményünk, hogy politikai szempontból kiaknázható lenne a kincsek mostani feltárásáról és jelenlegi állapotáról a helyszínen elkészítendő filmhíradó, továbbá a kincseknek jelenlegi állapotában való kiállítása a Nemzeti Múzeumban. Lássa meg a nagyközönség is, hogyan gazdálkodtak az Esterházyak legnagyobb nemzeti kincseinkkel".

Kádár e feljegyzés alapján azonnal elrendelte a vizsgálatot, amelyet az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) január 15-én meg is indított. Ezen a napon megkezdték a gyanúsítottak kihallgatását. Jánossy — a kihallgatási jegyzőkönyv szerint — január 19-én elismerte, hogy mint a Magyar Nemzeti Múzeum elnöke 1947 nyarán Hárich Jánostól értesült a kincsek rejtekhelyéről. (Kevéssel ezután, arra hivatkozva, hogy fáradt volt, nem tudott koncentrálni, visszavonta ezt a vallomást.) Kijelentette: nem érzi bűnösnek magát. E nyilatkozata alapján az ÁVH még aznap írt belső jelentésében a következő szerepelt: Jánossyt mint a MNM akkori elnökét felelősség terheli, mert „annak ellenére, hogy a fraknói kincsek kérdése sorozatosan több tanácsülésben felvetődött", sem a minisztériumot, sem a hatóságokat nem keresték meg az ügyben. A kincsek részbeni pusztulásáért tehát „felelősség terheli dr. Jánossy Dénes országos levéltári főigazgatót, dr. Hárich János levéltárost [...]".

Ugyanezen a napon, amikor a nyomozóhatóság — mások mellett — a fenti, jogilag meglehetősen abszurd módon megállapította Jánossy felelősségét is, Tolnai Gábor minisztériumi osztályfőnök fegyelmi eljárást rendelt el az érintett személyek ellen, amelynek lefolytatásával Kardos Lászlót bízta meg. Innentől kezdve minden ment a maga útján. Jánossyt január 27-én felfüggesztették állásából, majd a vallás- és közoktatásügyi miniszter 31 078/1949. Ein. számú rendeletével 1949. március 31-i hatály304