Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

esek, az úgynevezett fraknói kincsek ügye és áttételesen a Mindszenty- per szolgáltatott ürügyet. Ember Győző a vele 1989-ben készült interjúban nyilvánosságra hozta, hogy „Jánossyt 1948-ban [sic!] felelősségre vonták, arra hivatkozva, hogy a múzeumi letétbe tett Esterházy-kincse- ket kiadta, és nem nézett utána, hogy az Esterházy-palota pincéjében miként károsodtak. Távoznia kellett".299 E közlés azonban túl sommás, a történet sokkal bonyolultabb, korjelzően érdekes. Érdemes elidőznünk felelevenítésénél.300

Először idézzük Jánossy feljegyzését: „1944. december elején Hóman Bálint, a M. N. Múzeum elnöke és Csánki Dénes főigazgató nyugatra, Zichy István pedig Csehszlovákiába távoztak. Pesten csak hárman: Pong- rácz István, Fitz József és saját magam maradtunk vissza. Két főigazgató társam azonban az ügyek vitelétől visszavonult, és ennek folytán végül is csak egyedül maradtam meg a helyemen főigazgató társaim közül. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a M. N. Múzeum közös címébe foglalt nagy bpesti intézmények ügyeit Hóman irodavezetője, Kubacska András vezette, aki esetről-esetre engem is megkérdezett véleményem felől. — így történt aztán, hogy december 10-e körül Kubacska telefonon közölte velem, hogy Esterházy Pál jogtanácsosa jelent meg nála, és a herceg megbízásából az Iparművészeti Múzeumból az ún. Esterházy letét-gyűjtemény kiszolgáltatását kívánta. Kubacska felolvasta nekem azt a szokatlanul terhes szerződést, amelyet e letétre nézve néhai Klebeisberg Kuno kötött meg Esterházyval, és annak alapján véleményemet kérte. A szerződés szerint az államkincstár még vis major esetében is teljes anyagi felelősséget vállalt. Kubacska véleményét osztottam, hogy nagy gondtól és felelősségtől szabadul meg a kincstár, ha a főváros ostroma alatt kiadja a letétet tulajdonosának. Évekkel később tudtam meg, hogy Esterházy a letétet a svájci követség védelme alá akarta helyezni. — A felszabadulás utáni első években zavartalanul folyt a megsérült épületeink karbahozá- sa, a tudományos munka előfeltételeinek biztosítása. Az Esterházy-ügy- gyel egyikünk sem foglalkozott, míg aztán 1947 elején Alföldi András vetette fel az eszmét, hogy tegyünk lépéseket a nagyértékű letét visszaszerzésére. Ennek módját is megbeszéltük. A Tanács felszólított engem, hogy igyekezzem Hárich Jánostól, Esterházy volt levéltámokától — akit időközben hosszas huza-vona után az O. L.-ba tisztviselőként vállaltunk el — megtudni a letét őrzőhelyét. Ez lett volna az első lépés a teendők köm Erdmann, Ember-interjú, 42.

300 Forrásaink: MOL - R 279 (Jánossy Dénes iratai) - 26. tétel - 25-31. fólió (az iratanyag a közelmúltban került levéltárba), ÁBSZTL - 3.1. 9. V - 77/991. Horváth Gábor és társai.

302