Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
II. Az országos iratok ügye Mohácstól az Archivum Regni megalakulásáig (1526-1756)
noha az erdélyi országgyűlés törvénycikkeit továbbra is a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltára megőrzésébe adták. 2. Törvény egy országos levéltár felállításáról. Batthyány Lajos nádor levéltárszervező tevékenysége és az Archivum Regni létesítése A Rákóczi-szabadságharc bukása után létrejött a Habsburg uralkodó és a magyar rendek történelmi alkuja. A király, III. Károly (1711-1740) már az 1712. évi koronázási hitlevelében, majd az 1715. évi törvényekben elismerte Magyarország szabadságjogait, a nemesi kiváltságokat, még a szabad királyválasztás jogát is a Habsburg-ház férfi ágának kihalása esetére, cserébe a rendek tudomásul vették a dinasztia uralmát. III. Károly az 1722. évi országgyűlésen a nőági örökösödést is el tudta fogadtatni. Ebben a helyzetben, a király és a rendek közötti kiegyezés teremtette kedvező légkörben jött el az alkalom arra, hogy az ország levéltárának korábban megfeneklett ügyében is intézkedés szülessen. Az országgyűlés még 1722-ben elfogadta, a király pedig 1723. június 19-én szentesítette az Universale Archivum Regni, az „általános országos levéltár" felállításáról szóló 1723.-XLV. tc.-t. A törvény öt szakaszt tartalmazott. Az első kimondta, hogy „egyelőre szabad és királyi Pozsony városában, és az országlakó urak házában, általános országos levéltárt állítsanak fel, melybe az országos országgyűlési s más politikai és törvénykezési, bárki kezénél lévő, akár a káptalanokban s konventekben őrzött, akár magáncsaládoknál található és az ország közállapotát érintő köziratokat [publici acta], legfeljebb egy év alatt, a kirendelendő levéltárőr [archivi conservator] kezével elhelyezzék". A második szakasz az ország rendes bíráit a jövőre nézve kötelezte arra, hogy az előttük keletkezett iratok hiteles másolatát évről-évre a levéltárba küldjék. A harmadik szakasz magániratok levéltárba adását is lehetővé tette úgy, hogy kinyilvánította azok visszakérhetőségét. A negyedik szakasz kimondta, hogy a királyi kamaráknál található országos iratokat, kivéve a királyi kincstár jogait érintőket, az 1681:XXXVIII. te. értelmében a nádornak, a pannonhegyi apátság konventjében és más hiteleshelyeken kelt iratokat az e célból kinevezett, a törvénycikkben név szerint említett biztosoknak fél év alatt adják ki. Ezek közül ők a magánszemélyeket illetőket a jogosultak rendelkezésére bocsátják vagy visszaküldik a kiadó hite28
