Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

II. Az országos iratok ügye Mohácstól az Archivum Regni megalakulásáig (1526-1756)

Rákóczi Ferenc 1701. évi letartóztatása (Klobusiczky is a gyanúsítot­tak között volt), majd a szabadságharc kitörése eltemette az állandó, már valóságos (meghatározott épületben elhelyezett, személyzettel rendelke­ző) országos levéltár alapítására vonatkozó első ötletet. A szabadságharc bukása után egy ideig nem merült fel újabb kezde­ményezés az országos levéltár ügyében. A rendek 1715-ben a régi szabá­lyok szerint adták át az új nádornak az ország levéltárát. Ám ebben az évben hoztak egy törvényt, amely ugyan nem mutatott kapcsolatot a le­véltári kérdéssel, de kevesebb mint egy évtized múltán kiderült, hogy je­lentős szerepe lesz ebben: az 1715:XCIII. te. elrendelte a pozsonyi régi or­szágháza visszaadását a rendeknek. Történetünk folytatása előtt azonban Erdély levéltárügyére kell vetnünk egy pillantást. Az ország három részre szakadását követően Erdélyben az Oszmán Birodalommal laza vazallusi kapcsolatban álló külön állam alakult ki, az 1690-ig fennálló Erdélyi Fejedelemség, ahol a sajátos államszervezet mi­att a királyi Magyarországétól eltérő fejlődés bontakozott ki a levéltár­ügyben is. Nem alakult ki ugyanis külön fejedelmi levéltár, a fejedelem királyi könyveit (valóban így — libri regii — nevezték), levelezését, a feje­delmi hatóságok iratainak egy részét — pl. az udvartartás iratait, a kincs­tári uradalmak számadásait, az adólajstromokat, a törvénycikkek kézira­tos tisztázatait — a középkorban is működő hiteleshelyi levéltárakban, fő­leg a Gyulafehérvári Káptalan Országos Levéltárában helyezték el. Sok­kal kisebb mennyiségben ugyan, de a Kolozsmonostori Konvent Orszá­gos Levéltárába, sőt, más helyekre is kerültek fejedelmi iratok. A gyulafe­hérvári levéltárat gyakorlatilag központi állami levéltárnak tekinthetjük, mivel 1557-ben az egyházi javak szekularizálásával a hiteleshelyi levéltá­rak is a fejedelem rendelkezése alá kerültek, és az országgyűlés határoza­ta alapján négy világi levéltáros (requisitor) vette át a levéltár kezelését. (A hiteleshelyi tevékenység természetesen tovább folyt.) Meg kell jegyez­ni, hogy a fejedelmi iratok egy részét eleve nem adták át a nevezett levél­táraknak, sőt, a fejedelem halála után családja a már levéltárba helyezett iratok közül is kiválaszthatta és magához vehette az elhunyt fejedelmet illető részt. Sajnos a harcok idején komoly károk is érték mind a gyulafe­hérvári, mind a kolozsmonostori levéltárat, ennek következtében a feje­delmi iratanyagnak, ahogyan a fejedelmi kormányzati szervek anyagá­nak is csak töredéke maradt ránk.4 1690-ben Erdély a Flabsburgok ural­ma alá került, területi és kormányzati különállása megmaradt. Az orszá­gos levéltárak tevékenysége ezután a hiteleshelyi funkciókra szűkült, 4 Adataink forrása: Trócsányi, Erdélyi, 6-7., 21-22., 125-127. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom