Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
A levéltárak felügyeletének kérdése, a levéltári törvény előkészítése Az 1940-1941-ben elvégzett adatgyűjtés után az Országos Levéltár hozzáfogott a még 1939 elején kapott feladat végrehajtásához, vagyis annak a javaslatnak a kidolgozásához, amely alapján lehetővé válna a kultusz- miniszter 1929:XI. te. 29. §-ában meghatározott, a közhatóságok hivatalos iratait tartalmazó irattárak és levéltárak történelmi jelentőségű anyagára vonatkozó főfelügyeleti jogának érvényesítése. 1942 elején Jánossy tágab- ban értelmezte az utasítást, és az intézmény munkatervébe nem csupán a főfelügyelet előkészítését vette fel, hanem a levéltárügy országos rendezéséről szóló törvényjavaslat-tervezet, a levéltámokképzés és ezzel kapcsolatban a levéltártan kidolgozását is.199 1942 júniusában elkészült a levéltárak és irattárak főfelügyeletéről szóló rendelet tervezetének első, majd októberben második változata. A tervezet szerint a kultuszminiszter főfelügyeleti jogát a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa útján, a Tanács javaslatára az államfő által kinevezett főfelügyelő közreműködésével gyakorolja. A felügyelet a közhatóságok (megyei és városi törvényhatóságok, megyei városok és községek) levél- és irattáraira terjed ki. A rendelettervezet hamar lekerült a napirendről, mert az önkormányzatok felügyeletét gyakorló Belügyminisztérium a fennálló törvényekbe ütközőnek tartotta, ezért 1943 januárjában Jánossy úgy döntött, hogy az Országos Levéltár megkezdi az általános levéltári törvényjavaslat tervezetének kidolgozását. Ez a munka jelentette 1943-ban az intézmény egyik fő feladatát. Az ügyet a debreceni egyetemre távozó Szabó Istvántól Sinkovics István vette át. Többen készítettek előtanulmányokat: Weltmann Imre az Országos Levéltárról, Ember Győző a közlevéltárakról, Fekete Nagy Antal a családi levéltárakról, Varga Endre a gazdasági levéltárakról. Sinkovics megbeszélte a levéltár tisztviselőivel az első, 49 paragrafusból álló tervezetét, és a vélemények figyelembevételével újabb, 52 paragrafust számláló tervezetet készített. Ezt kapta meg véleményezésre az Igazságügy-minisztérium. Az igazságügyi tárca július elején sok apró és két lényeges észrevételt tett. Egyrészt rámutatott arra, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa nem alkalmas a levéltárak felügyeletére, mert inkább tudományos szerv, márpedig a felügyelet körében más tárcák is érintettek. Másrészt feleslegesnek tartotta Országos Levéltárügyi Tanács létrehozását, és úgy vélte, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum keretében működő Levéltári Balázs, A levéltárügy, 46. Az alábbiakban is e tanulmány 46-66. közötti részére támaszkodtunk. 270
