Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)
V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)
vármegyei, városi és községi, valamint a hatósági önkormányzatok és testületek levéltárai felett. Irányítanák a kerület állami és önkormányzati szerveinek irattári selejtezését, és kezelésbe vennék a felajánlott nem állami levéltárakat. Budapest főváros területét Szabó István nem kívánta bevonni a levéltári kerületi kötelékbe. Úgy vélte, hogy a főváros levéltára a főváros területére az állami kerületi levéltár funkcióját is elláthatná, természetesen az állami levéltári hatóság ez esetben befolyást gyakorolna a levéltár vezetésére. E nagyívű, koherens levéltárügy-szervezési terv megvalósítása — szerzője tisztában volt vele .— nagy terhet jelentett volna az állam számára. Meg nem valósítása esetén azonban sokkal .súlyosabb lenne a kár. Mint írta: e felismerés konzekvenciáit úgyszólván valamennyi európai állam már levonta, a terhek pedig enyhíthetek a kerületek fokozatos megszervezésével. (Svédországban is 30 év telt el az első és az utolsó kerületi levéltár megszervezése között.) Szabó István tanulmánya végén keserűen, állapította meg, hogy a „közbejött súlyos gazdasági válság következtében a kifejtett célkitűzések nagy mértékben elvesztették időszerűségüket, és nem léphetnek fel azzal a kötelező erővel, mely azokat önmagukért megilleti". Mégis értelmét látta munkájának, mert „a jövendő kultúrpolitikája a magyar levéltárvédelem átfogó gyakorlati programját a kellő időben előkészítve találja". Szabó István tervezete a maga idejében a legkorszerűbb európai levéltárszervezeti példák figyelembevételével készült. Az 1940-es években a levéltári törvény előkészítő munkáinál — amelyekben maga is részt vett — megkerülhetetlen alapvetésnek bizonyult. 3. A Csánki-korszak értékelése Csánki Dezső két évtizedes, pár hónapra kényszerűen megszakított főle- véltámoksága, majd főigazgatósága az Országos Levéltár történetének ellentmondásos korszaka volt. Az első évtizedben konfliktusok sokasága osztotta meg a levéltár személyzetét, és ezeken Csánki nemigen tudott úrrá lenni, a Tanácsköztársaság utáni rendcsinálást viszont kemény kézzel, a személyes bosszútól sem mentesen hajtotta végre. Fáradságot nem ismerve intézte, szervezte az új levéltár építési ügyeit, szakszerűen előké228
