Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

V. A kultuszminisztériumi felügyelet és a közgyűjteményi integráció korszaka (1922-1949)

esetenként részt is vettek a kétoldalú tárgyalásokon. 1923 őszén a csehszlovák küldöttséggel Budapesten tartott megbeszélések egy hónapon át öt levéltári tisztviselőt kötöttek le.64 Lukinich Imre 1924 első felében a Romániával Bukarestben, Döry Ferenc, Herzog József és Miskolczy Gyula pedig két hónapon át a szerb-horvát-szlovén kiküldöttekkel Budapesten zajló tárgyalásokon vett részt levéltári szakértőként.65 Nehéz és hosszú alkudozások után a Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal 1924-ben, Csehszlovákiával 1927-ben született meg a részletes megállapodás a trianoni békeszerződésből eredően Magyarországot terhelő irat-kiszolgáltatások- ról, Romáráéval azonban nem sikerült megegyezni. Az iratok átadását az 1930-as évekre is átnyúlóan az Országos Levéltár bonyolította le.66

A legszorosabb kétoldalú levéltári együttműködés Ausztriával alakult ki az 1926. évi badeni egyezmény alapján. Rendszeres volt a kutatók kölcsönös fogadása és az iratkölcsönzés. A kölcsönzés a bécsi magyar levéltári kormánymegbízott (delegátus) közreműködésével bonyolódott, szabály szerint két hónap időtartamra három iratcsomó mennyiségű iratot lehetett kölcsönözni. Mindjárt az egyezmény megkötése utáni évben, 1927-ben nézeteltérés támadt az egyik ilyen ügyben. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv kért iratokat az Országos Levéltártól kutatói használatra, de a kutató kilétét nem közölte. A bécsi magyar delegátus (Eckhart Ferenc) javasolta a kérés teljesítését arra hivatkozva, hogy az osztrák fél liberálisan kezeli az iratok kiadását Bécsből Budapestre. Csánki megtagadta a teljesítést, indoklása a következő volt: az utódállamok állampolgárainak országos levéltári kutatásai külön engedélyhez kötöttek addig, míg az utódállamokkal levéltári ügyekben nem születik megegyezés a kölcsönösen szabad kutatásról. Miután az osztrák fél megadta a cseh kutató nevét, megkapták a kért iratokat. Ezt követően már nem volt fennakadás a kölcsönzésekben.67 A jó kapcsolatokra példaként megemlíthetjük azt a tényt, hogy a Levéltári Közlemények rendszeresen hírt adott az osztrák levéltárügy eseményeiről, és több írást is közölt osztrák levéltárosok tollából.

Az Országos Levéltár a Levéltári Közlemények megindítása után sikerrel szélesíthette a kiadványcserét külföldi partnerekkel. 1924-ben pl. az egyesült államokbeli New York Városi Könyvtárával, 1928-ban az Archi- valische Zeitschrift című német szakfolyóirattal, 1931-ben csehszlovák és

“ 1923. évi jelentés, 196.

65 1924. évi jelentés, 311.

66 Vonatkozó ügyiratok: MOL - Y 1 - 144/1929., 120/1930., 136/1930., 426/1931., 620/1931., 171/1932., 955/1933., 965/1933.

67 Lakos, Badener Abkommen, 33.

223