Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története (Budapest, 2006)

II. Az országos iratok ügye Mohácstól az Archivum Regni megalakulásáig (1526-1756)

II. AZ ORSZÁGOS IRATOK ÜGYE MOHÁCSTÓL AZ ARCHIVUM REGNI MEGALAKULÁSÁIG (1526-1756)

1. Az első próbálkozások az iratok rendszeres megőrzésére (1723-ig)

Magyarország a kettős királyválasztással 1526 végétől két, Buda török kézre kerülésével 1541-től három részre szakadt. Az ország középső részét a törökök szállták meg, Erdélyben külön fejedelemség alakult, míg a nyugati és északi területek Habsburg-uralom alá jutottak. Az Országos Levéltár előtörténete szempontjából az utóbbi országrész, a királyi Magyarország levéltárügyével kell elsősorban foglalkoznunk.

A királyi Magyarország Habsburg-házi királya az osztrák örökös tartományokban és Csehországban is uralkodott. Működhetett a rendi országgyűlés, hozhatott törvényeket, választhatott nádort, de az ország- gyűlést csak az uralkodó hívhatta össze, a törvények csak az ő jóváhagyásával születhettek meg. Gyakran előfordult, hogy a király mellőzte az országgyűlést, és nem engedte meg a nádorválasztást. 1530-1554, 1562- 1608, valamint 1667-1681 között nem volt az országnak nádora, csak nádori vagy királyi helytartója, akit választás helyett az uralkodó nevezett ki. Az uralkodó az országon kívül, Bécsben tartotta székhelyét, itt működtek a központi udvari kormányszervek, mint pl. a Magyarország területén is illetékes Haditanács vagy a magyar pénzügyekre lényeges befolyást gyakorló Udvari Kamara. A magyar királyi kormányszékek közül a kancelláriát Bécsben, az általános igazgatás legfőbb szervét, a helytartó- tanácsot és a pénzügyigazgatást végző kamarát az ország akkori fővárosában, Pozsonyban szervezték meg. Valamennyi kormányszék a király kizárólagos rendelkezése alatt állt, noha a helytartótanácsban a nádor (ha a tisztség betöltetlen volt, a helytartó) elnökölt. A felsőfokú bíráskodás tényezőit a rendszertelenül működő Királyi Kúria, a királyi személynök, az országbíró és a nádor, illetve ítélőmestereik, valamint a szabad királyi városok polgárainak főbírósága, a tárnoki szék jelentették.

Valamennyi fent említett szerv és tisztségviselő működése során keletkeztek iratok, de ezeket az akkori felfogás egyáltalán nem sorolta abba a körbe, amelyet az „ország" iratai alkottak. Mohács előtt a királyi levéltárban, a nádornál és a Szent Korona mellett elhelyezett — nevezzük így — közjogi iratokat vélték idetartozónak. Az előző részben foglalkoztunk ezeknek a középkori okmányoknak a szomorú sorsával. Mohács után, az új viszonyok között a nádori tisztség kapott különös jelentőséget orszá21